kosztolányidezsőtér

 Nemrég kaptuk a hírt, hogy terjed a Kosztolányi-láz! Világszerte immár egyre nagyobb népszerűségnek örvend Kosztolányi Dezső szelleme és munkássága. Nemrégiben már divatdiktátorok is felfigyeltek rá, és legújabb trendjeik ikonjává tették. A nyári modellek…

 AnJou egy utat látott álmában. Egyenes út volt, mely a vízen át vezetett. A végcélt nem látta. Csak azt tudta, neki ott valami dolga van. Az út Velencébe vitt. Erre csak akkor jött rá, mikor egy véletlen folytán el tudott utazni pár napra az olasz városba, s megnézte a…

Manapság elértük azt a komoly civilizációs szintet, amiről őseink is bizonyára a barlangok mélyén álmodhattak már, sőt a későbbi évszázadok során is, és mindig-mindig. Szóval manapság már mindent megkaphatunk. Pénzért, persze, mi másért. Megvehetjük magunknak a…

 AnJou úgy érezte magát, mint Zorba, valahol az utolsó fejezetek egyikében. Összedőlt minden körülötte, s ő ott állt a semmi közepén. És hirtelen nem tudott mit csinálni, elkezdett hát táncolni. És közben érezni kezdte azt a mámort, amit a tánc jelent. Tánca közben…

 Szín: Kosztolányiék lakása, valamikor régen, a huszadik század elején. Kosztolányi dolgozószobája. Éjjel van. Csak az íróasztal banklámpája világít. Az is olyan zöldesen, hogy ha írunk az asztalnál, a papíron úgy fest, mintha zöld tintával írták volna. De mi nem is…

 Milyen szép is volna, és milyen jó, ha a világot a szépség váltaná meg! – mondta Deziré egykoron. AnJou hátradőlt foteljében, s kinézett az ablakon. Odakint sötét volt már és csend. Mindenki aludt a házban, az utcában. Csak egy-két ablakban pislákolt némi fény,…

 Most, hogy közeledett a március, AnJou kiment Dezirével a Dunapartra, s kísérleteztek, vajon érződik-e már a levegőben a Tavasz illata. Deziré szívott egyet cigarettájából, majd a Tavasz illatából. Felváltva. Mert szerinte a Tavasz illata határozottan benne volt már a…

"Szabad-e nyilvánosságra hozni a költő mosószámláit, adóintéseit, törvényszéki idézéseit, levél-rongyait, melyekkel ügyes-bajos dolgait intézgette?" - tette föl a kérdést Deziré, s nagyot szívott cigarettájából. AnJou mosolyogva nézett rá, s említette neki az ő…

Deziré ma a hasonmásokról beszélt AnJounak. Megkülönböztetett testi és lelki hasonmást. Szerinte ez az Egy testben – két lélek kérdése. „A lelki hasonmásnak mindig van valami kísértetiessége” – folytatta, s ahogy gesztikulált kezeivel, árnyékokat vetett a…

„Firenzei koldusasszony az utcasarkon” – szólt Deziré. Aztán folytatta: „Arcéle éles és férfias. Úgy látszik, hogy egy középkori tragédiában játszik valami szerepet, és nem merem megszólítani őt, mert nem tudom a végszót.” Én sem tudom. Senki sem…