Manapság elértük azt a komoly civilizációs szintet, amiről őseink is bizonyára a barlangok mélyén álmodhattak már, sőt a későbbi évszázadok során is, és mindig-mindig. Szóval manapság már mindent megkaphatunk. Pénzért, persze, mi másért. Megvehetjük magunknak a boldogságot, megvehetjük a barátságot és a szerelmet, megvehetjük az ihletet, a zsenialitást is. Sőt, még magát Kosztolányit is!
Megvehetjük, hogy jól essen a reggeli. Megvehetjük, hogy jó mély lélegzetet (meg)vehessünk a friss levegőből. Megvehetjük, hogy szép álmaink legyenek, hogy jókat aludjunk éjszakáról-éjszakára. Megvehetjük, hogy a nehéz helyzetekben erősek legyünk. Hisz megvehetjük például, hogy a rákos sejtek ne burjánozzanak már annyira a testünkben vagy éppen a szívkoszorúereink meggondolják magukat, mielőtt görcsbe rándulnának. Így aztán már nincsenek is nehéz helyzetek, mert hiszen eleve maga a kérdésfelvetés is értelmetlenné válik.
De megvehetjük, hogy a barátunk egy életen át, tűzön-vizen át mellettünk álljon, és ha még többet fizetünk neki, a háborús helyzetekben majd magát löveti le helyettünk. Sőt, ha fizetünk a kedvesünknek is, holtomiglan-holtodiglan imádni fog bennünket. Pénzért mindig kívánni és ölelni fog, tiszta szívből. Bearanyozza majd minden napunkat, egy kis aranyért cserébe. És tényleg, és őszintén. Ezt érezni is fogjuk. Persze, csak miután megvettük az érzést magát is.
Na és fizethetünk azért is, hogy a mi fejünkből is kipattanjon egy-egy e-egyenlőemszercénégyzet vagy épp mi is képesek legyünk összedobni egy Bűn és bűnhődést vagy egy Háború és békét. Sőt, még arra is képesek lehetünk, persze, csak ha megfizetjük, hogy Istennel koccinthassunk a szülinapi partinkon. Ha akarjuk, nem is olyan nagy összegért, Isten még tósztot is mond! Erről bővebb információkat Isten weboldalán olvashatunk. (Mivel a reklámért Isten külön nekünk nem fizetett, így nem áll módunkban a honlap címét megosztani olvasóinkkal. - A Szerk.)
De fizethetünk Kosztolányi műveiért is. Sőt, még licitálni is lehet rájuk! Fizethetünk a kézirataiért, a könyveiért. De fizethetünk azért is, hogy azt tegyük a munkáival, amit csak akarunk! Átírhatjuk azokat, sőt, ki is sajátíthatjuk őket. Azt mondhatjuk: az Esti Kornélt én írtam! Igen, én találtam ki, miközben a fürdővízben elmerültem, és rájöttem, "minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt..." Még azt is kiáltottam utána, hogy: Heuréka! És ha fizetünk a közönségünknek, elhiszik nekünk, és még méltató kritikákat is írnak rólunk amellett, hogy megkapjuk az éppen aktuális legmagasabb állami kitüntetést.
De megvehetjük magát Kosztolányit is! A szerényebbek, beérik a Kosztolányi-babákkal: van bepólyált fejű Kosztolányi-baba, akivel a haldoklási jeleneteket lehet eljátszani; van szerelmes Kosztolányi-baba, akivel a Káma Szútra útmutatásai alapján lehet játszani; meg persze van a dolgozó Kosztolányi-baba, aki, ha megnyomunk rajta egy gombot, azonnal elkezd írni. De van a színházba járó Kosztolányi-baba is, aki szép frakkban van, nagyon-nagyon ünnepélyes megjelenéssel! (Mint halljuk, hölgyek körében ő a legnépszerűbb.) És persze ott a gyerek Kosztolányi-baba, akivel a szabadkai aranykor élményeit lehet felidéztetni. Például ha a gyerek Csáth-babát is megvesszük mellé, könnyen lemodellezhetjük azokat az állatkínzó jeleneteket is, amikről Csáth írt a novelláiban. (Lásd ott.)
A legmerészebbek persze nem érik be a babákkal. Ők magát Kosztolányit akarják. És persze meg is tehetik, hiszen megfizetik. Mint hallottuk, a sztársebész Frankenstein doktor úrral (a doktor úr elérhetősége - telefon, e-mail - a szerkesztőségben! - A Szerk.) többen is fölvették már a kapcsolatot. Fölmérették már a sírt is a Fiumei úton, hogy hány ásó kellene. Kapa és nagyharang nélkül, persze, mert ha megunjuk, akkor ki választ majd minket külön? De ne menjünk ilyen messzire! Sose gondolkodjunk előre! Hiszen megvettük azt is, hogy ne kelljen előre gondolkodnunk. Egyelőre maradjunk csak annyiban: mi megvettük, amit lehetett!
Hozzászólások