esztendővel ezelőtt, 1936. november 3-án, délelőtt 11 óra 6 perckor hunyt el Kosztolányi Dezső. Összeállításunkkal rá emlékezünk. (A Szerk.)

"- Mi a cél?
- A megsemmisülés.
- Azt hiszed?
- Nem hiszem, hanem minden elmúló napommal jobban és jobban tudom.
- Eszerint a halál a föladatod?
- Nem a halál - arról nem tudom, hogy micsoda és így nem is törődöm vele -, hanem a meghalás. Ez már rám tartozik. Ezt el kell egyszer intéznem. Ez minden ember egyetlen komoly föladata."

(Kosztolányi Dezső: Vendég)

"Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem. Azóta vagyok ember, mióta a nagyapámat láttam holtan, kilencéves koromban, azt az embert, akit talán legjobban szerettem akkor.
Költő, művész, gondolkozó is csak azóta vagyok. Az a roppant különbség, mely élő és holt közt van, a halál hallgatása megértette velem, hogy valamit tennem kell. És verseket kezdtem írni.
Ha nem lenne halál, művészet sem lenne."

"Tudom, hogy meg kell halnom. Egy óriási feladat előtt állok s majd én is túlesem rajta, mint annyi millió ember a világ teremtése óta.
Ez a gondolat minden napomat gyászossá és ünnepélyessé teszi.

(részletek Kosztolányi Dezső naplóiból)

"Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják."

(Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről)