Tűz
te gyönyörű,
dobogó, csillag-erejű
te fűtsd be a mozdonyt halálra,
hajszold, hogy fekete magánya
ne legyen néki teher,
tűz
te gyönyörű,
ihlet, mindenség-gyökerű,
virágozz a vérző madárban,
égesd hogy a sorsot kimondja,
nem a hamuvá izzó csontja,
virrasztó igéje kell,
tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjuság királya,
tűz!
(Lapzárta után érkezett a hír, hogy a fentebb közölt vers nem is Desiré mester alkotása, hanem Nagy László műve… A "tévedésért" ezúton is elnézést kérünk olvasóinktól. Reméljük, azért örömük telik e sorokban is. Illusztrációnk Annika Freyah Nilsen munkája – A Szerk.)
Hozzászólások