Ezúttal kitekinteni vágytunk! Kiindulópontunk az a tény volt, hogy Kosztolányi mester lefordította Oscar Wilde remekművét, a Dorian Gray arcképét. Wilde mester ezt a munkát 1890 júniusában jelentette meg, a Lippincott's Monthly Magazine-ben. Az írás meglehetősen nagy vihart kavart, s egymást érték a névtelenül írt, becsmérlő kritikák. Wilde mester nem egy ízben vitába is keveredett, hisz rendre válaszolt az őt ért vádakra. Most pedig lássunk pár részletet ezekből a tollpárbajokból!
1890. június 24., St. James's Gazette
[kritikus:] „És minden gonoszsága és piszkos cselekedete Doriannak hűségesen nyomot hagy a kép arcán, de az eredeti arc nem csúnyul el és nem jelzi a belső gazságát. Ezt a históriát próbálja elmondani Mr. Wilde, béna mese biz ez és bénán is mondja el. […] tűznek kellene elpusztítania. Nem azért, mert nagyon veszedelmesek és korruptok [ti. Wilde könyve és a The Maiden Tribute of Modern Babylon, William Thomas Stead-től], de mert gyógyíthatatlan butaságban leledzenek, amelyet közönséges »poseur«-ök írtak (habár magukat puritánnak vagy paganistáknak nevezik), akik mit se tudnak arról az életről, melyet affektálnak, hogy ösmernek és akik ha megnyilatkoznak, nem egyéb a sajátságosan kellemetlen szándéknál, amellyel feltűnni vágynak.”
[Mr. Wilde:] „Mellékesen megjegyzem, bár ízlés és vérmérséklet dolga, vagy mindkettőé, de képtelen vagyok megérteni, hogy lehet egy műalkotást erkölcsi szempontból megítélni. A művészet és az ethika légköre teljesen különböző és ennek az összekeverése teszi, hogy Mrs. Grundy alakokká leszünk, ezen öreg dáma képviselvén azt a humort, melyet országunk középosztálya produkál. […] Ezt a könyvet tisztán a magam gyönyörűségére írtam és igazán nagy élvezetet nyújtott a munka. Hogy a könyv tetszeni fog-e másoknak, az nekem teljesen közönyös.”
[szerkesztő:] „Hogy a regény korrupt, azt nem lehet tagadni; de mi hozzátesszük és biztosan hisszük, hogy mégsem veszedelmes, mert amint már mondtuk: unalmas és buta. […] A »Dorian Gray« szerzője az egyetlen ember, aki élvezi ezt a könyvet.”
[Mr. Wilde:] „A cikk írója azt is mondja, hogy megegyezem Tolstoi gróffal abban, hogy gyönyörűségem találom olyan témákban, amelyek veszedelmesek. […] A jó emberek, amint ők maguk is mondják, a normális elemet képviselik és így, mint közönségesek, művészi szempontból absulote érdektelenek. A rossz emberek, művészi szempontból mindig izgató stúdiumok. Színesek, változatosak és érdekesek. A jók csak az értelemre hatnak, a rosszak szítják a képzelődést. […] Lord Henry Wotton csak nagy élvezettel szemléli az életet. Végül rá jön, hogy az élet nagy harcában gyakrabban és mélyebben sebesül meg annak nézője, mint aki tényleges részt vesz benne.”
The Scots Observer
[kritikus:] „Ugyan mi haszna van a trágyadombon kapirgálni? […] Mr. Oscar Wilde már megint valami olyasmit írt le, amit jobb lett volna nem leírni; mert bár a Dorian Gray arcképe, melyet a Lippincott-nál közöltetett, eredeti, érdekes, helyenként okos mű, nyilvánvalóan művelt ember munkája, mint művészet mégis hamis – mert voltaképpen csak az igazságügyi orvostan szempontjából érdekes; […] ha nem képes másról írni, csak törvényen kívüli nemesekről és perverz táviratkihordó fiúcskákról, akkor minél hamarabb választja az úriszabóságot (vagy valamely más tisztes mesterséget), annál kisebb csorbát szenved saját jóhíre és a közerkölcs.”
[Mr. Wilde:] „Egy művésznek, szerkesztő úr, kérem, nincsenek etikai vonzalmai. Az erény s a romlottság olyanok neki, mint a festőnek a paletta színei. […] A történet drámai kifejlete érdekében arra volt szükség, hogy Dorian Gray az erkölcsi züllés levegőjével vétessen körül. Máskülönben a történetnek nem lenne tétje s értelme. […] Mindenki a saját bűneit látja bele a Dorian Gray-be. Hogy melyek Dorian Gray bűnei, azt senki se tudja. Aki rájön, maga követi el őket.”
A Dorian Gray arcképe – Kosztolányi mester által fordított változatának – újraolvasásához afféle „szobafilozófus-dandy” koktélt ajánlunk! Talán egy „Lord Henry” – aki ugyan nem meri élni az életét, ám remek tanácsokkal tudja ellátni a fiatal Doriant –, lehetett az ihletője az alábbi összeállításnak:
„Alattomos” koktél (recept)
Hozzávalók:
vodka
málnaszörp
tabasco
Highball pohár
Elkészítés:
Fele-fele arányban (de ez ízlésenként változhat) összeöntjük a vodkát és a málnaszörpöt. A tetejére lehetőleg minél több tabasco szósz kerüljön!
(A recept forrása: http://www.finomkoktelok.hu/utos/kezdo/4627. Az idézetek forrása: Sydney Carton [=Rozsnay Kálmán]: Jegyzetek Oscar Wilderól. Budapest – Békéscsaba: Tevan, 1911.; Török András: Oscar Wilde világa, Budapest: Európa, 1989.)
Hozzászólások