…gondolataiból idézünk! (A Szerk.)
"Nekem szerencsém volt, engem nem küldtek táborba, de sohasem késő. Végül is attól függ, az új vezér és tanító miként vélekedik az ember munkájáról. Az én esetemben a zenémről. Valamennyien műpártolók és a kifinomult irodalom barátai – ez az általános vélemény, a nép hangja, és ezzel a hanggal nehéz vitatkozni. A tirannusok szeretik magukat a művészet pártolóiként feltüntetni. Ez jól ismert tény. Ám a tirannusok mit sem értenek a művészethez. Miért? Mert a parancsuralom perverzió, és a tirannus perverz. Több okból. A tirannus hatalomra tört, holttesteken gázolt át. Mikor megkaparintotta a hatalmat, vonzotta őt a lehetőség, hogy eltiporjon embereket, kigúnyolja őket. Nem perverzió a hatalomvágy? Ha következetes vagy, igennel kell válaszolnod erre a kérdésre. Abban a pillanatban, amikor feltámad benned a hatalom vágya, elveszett ember vagy. Nekem gyanús mindenki, akit vezetésre jelölnek. Elég illúzióm volt ködös ifjúságomban. Tehát, miután kielégítette torz vágyait, az ember vezető lesz, és akkor folytatódnak a perverziók, mert a hatalmat meg kell védeni, meg kell védeni a magadfajta őrültektől. Még ha nincsenek is ilyen ellenségek, ki kell találni ezeket, mert máskülönben nem feszítheted meg teljesen az izmaidat, nem nyomhatod el a népet teljesen, hogy vér csorogjon. Enélkül mi öröm van a hatalomban? Vajmi kevés."
(Forrás: Testamentum. Dmitrij Sosztakovics emlékei Szolomon Volkov szerkesztésében, Budapest: Európa, 1997, 195–196.)
Hozzászólások