kosztolányidezsőtér

Kosztolányi mester egyik szilveszteri történetével kívánunk minden kedves olvasónknak nagyon boldog új esztendőt! (A Szerk.)

"A Karácsonyest és a Szilveszter-éjszaka közötti időben megereszkedik kissé az ember kedélye. Elfelejti a prózát és az egyszeregyet, s valami tisztább, művészibb és megnyugtatóbb után vágyakozik. Egy komoly matematikusokból álló társaság, amely kék csájalángokkal és pezsgődurrogással köszöntötte az új évet, szintén ennek a hangulatnak hódolt, hogy a félig homályos szalonba léptem. Az asztalon, mintha csak társasjátékot játszottak volna, egy hófehér kartonlap volt. A kartonon két párhuzamos vonal. Valaki felkelt, s egy tűt behunyott szemmel, egészen a véletlenre bízva magát, rádobott a síkos kartonra vagy százszor egymás után. Aztán a társaság számolni kezdett. A dobások számát elosztotta azzal az összeggel, mely azokat az eseteket fejezte ki, melyekben a tű a véletlen ötletéből metszette a parallel vonalat. És az eredmény minden esetben ugyanaz volt: a π, a Ludolf-féle szám. Megismételték a kísérletet egyszer, kétszer, háromszor, sokszor; az eredmény egyre pontosabb lett. Az ősrégi szám, melyet még Arkhimedész számított ki, fatális biztonsággal ütötte ki fejét az esetlegességek kusza homályából.

Érdekes volt nézni a tudósok arcát. Egy fiatal, sovány matematikus sápadtan és idegesen kelt fel. Hová lett az egyszeregy igazsága, gondolhatta magában, és hová lesznek a tervei, a valóság szilárd talaja, az élet és minden, ha eszközeit se ismeri, melyekkel oly gyakorlott biztonsággal operál, mint a katona a mannlicherrel? Rejtély marad ez a szám, ősi szimbólum és babonás szeszélye a természetnek, mint a villamosság, melyet csak használunk, de valójában nem értünk?

A másik, egy kövér, körszakállas úr, vállat vont és nevetett. Elméleteket koholtak, disputáltak és veszekedtek. Csak a hófehér aggastyán maradt szótalan, kinek kék szemeiben hit, csodálkozás és nyugalom tükröződött.

Aztán csend lett. És ekkor elmondta, hogy Newton, miután karjával belenyúlt a csillagmiriád titkaiba, és a naprendszer törvényét felfedezte, leborult a földre, és zokogva, a könnyektől sáros arccal imádkozott."

Forrás: V. (=Kosztolányi Dezső): A titokzatos szám, Élet, 1909. jan. 10.