HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (52) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2013.03.20. 14:54 Lehotai

Irány "Sárszeg"!

Végre kiszivárgott az idei Szabadkai Kosztolányi Napok programja! Az események már holnap kezdetüket veszik, így aki siet, talán még odaér…

Ahogyan a Magyar Szó összefoglalójából megtudjuk, idén is lesz irodalmi est, melynek résztvevői Pomogáts Béla irodalomtörténész, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Utasi Csilla egyetemi docens, Hózsa Éva irodalomtörténész, Heinrich Eisterer német műfordító, Marko Čudić műfordító és Thierry Loisel francia író, műfordító lesznek. A Városi Könyvtárban délután öt órától hallhatjuk majd őket.

Ám lesz Kosztolányi-talány is. A diákvetélkedő egyre népszerűbb, s idénre már 34, háromfős csapatot várnak a szervezők.

A rendezvény kiemelt témája a Pacsirta című regény lesz, s a diákoknak is többek között a "sárszegi" helyszíneket kell majd fölkeresniük. Örömmel írjuk, hogy hamarosan a regény kritikai kiadása is napvilágot lát, Bucsics Katalin sajtó alá rendező munkájának köszönhetően.

Bővebb információ: Tápai Renáta: Sárszegi káprázatok a Pacsirtában (http://www.magyarszo.com/hu/1911/kultura/93777/Sárszegi-káprázatok-a-Pacsirtában.htm)

szabadka -arany bárány.jpg

(A képen az egykori Arany Bárány Szálló kávéháza látható, ahol Kosztolányi mester is megfordult.)

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló szabadka


2013.03.15. 12:13 j.i.

Március 15.

(Az ítéletidő blogunk virtuális terét nem érinti, így meg tudunk emlékezni a március 15-iki eseményekről. Ezúttal Kosztolányi mester egyik – Petőfiről gondolkodó – leveléből idézünk, háziszerzőnk, "j. i." jóvoltából. – A Szerk.)

‎A két legvénebb bútora a világnak

A 19 éves, egyetemista Kosztolányi írja a 21 éves Babits Mihálynak, Bécsből, 1904. november 20-án:

"De ha már a múltról beszélek, Petőfire térek. Hogy is szól a dal: »Haza és szerelem…« Lássa, most megértem e felkiáltást! A két legvénebb bútora a világnak ez a két dolog, mely leköt a földre. Mily szent és örök mind a kettő! Itt gyökértelenül tengek, mert nem ismerek senkit; itt minden idegen rám nézve kezdve szótól egészen a szokásokig s a népdalokig. És idegen az ember mindenütt, ahol nem szeretik. Mozgó holttest, egy makacs és rémes tagadása az életnek, mely él. Csalástól, zsiványcselektől, lelki harcoktól vagyunk övezve: mily szép dolog, ha mindez egy békés akkordba olvad föl!"

(Részlet a megjelenés előtt álló kritikai kiadásból: Kosztolányi Dezső levelezése I. 1901–1907, szerk. Buda Attila, összeáll., s. a. r., bev., jegyz. Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva, Pozsony: Kalligram, 2013.)


kokárda.jpg

(A kép forrása: indafoto.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: március 15 ákombákom


2013.03.08. 09:56 Deziré

Álom a szőkékről

(Mert Nőnap van… – A Szerk.)

Reám hajolt a szőke Szomorúság,
és rámvetette rózsakoszorúját,
bús szőke asszonyok néztek szemembe,
és biztatgattak csendesen merengve:

blondie.jpg

"Véres játéka voltál a gonosznak,
mindíg fekete ördögök kinoztak,
éjfélhajú, éjfélszemű leányok,
de eljövünk mi, s elcsitul az átok.
Egy szőke ősszel, szőke naplementnél
elaltatunk, bár minket nem szerettél,
halvány fejünk hülő melledre görnyed,
aranyhajunk letörli néma könnyed,
s fehér rózsákkal, hószín szemfedéllel
borítunk be, ha jő a barna éjjel,
de nem tud akkor rólad senki, senki...
Bús szőke nők fognak majd eltemetni!"

(1906)

Szólj hozzá!

Címkék: újraolvasó álom a szőkékről


2013.02.17. 20:14 Deziré

"Morphinomane…"

Cc

Miért a kokain?
Megvannak okaim.

Comprendre cest tout pardonner

Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted!

kokain.jpg

Finomkodás

Ne mondd te: morfinista.
Mondd inkább franciásan,
mondd finoman:
morphinomane!

(Bejegyzésünk kizárólag irodalmi kontextusban értelmezendő! – A Szerk.)

Szólj hozzá!

Címkék: (m)orfeum


2013.02.14. 11:15 An-jou

A szerelmi szál…

(Valentin napja lévén, úgy gondoltuk, A szerelmi szál… című sorozatunk újabb bejegyzésével lepjük meg Olvasóinkat! – A Szerk.)

Kosztolányi Desiré mester ifjabb korában lángoló természet volt. Újabb és újabb szerelmek jöttek-mentek életében, melyek egy része fizetett szerelem volt, más része plátói. Beteljesületlen maradt az a szerelem is, melyet egy iskolatársa iránt érzett, akit az egyetemi szemináriumokon pillantott meg. A Tichy Margittal való l'amour története levelezéséből derül ki:

Csáth Gézának, 1903. szeptember 25.

Kedves öcsém!

Most, most midőn már átzúgott rajtam a fővárosi élet chaossa, a kocsik, a tébolydai lárma és a konyha bűz ez óceánja, a melyet Budapestnek neveznek, mikor úgy fekszem ezalatt, mint a tenger mélyén levő hulla, mely fölött a viz réteg egész mérföldje zúg, kifáradva és fásultan – most irhatok neked. Nem tapasztalatokat, sem impressziókat irok. Nem. Másról beszélek s most azon gondolkozom, hogyan is kezdjem.

Ha egy kis eszed van, kisütöd, hogy mért lettem fecsegővé. Mért törtem meg azt a nagy hallgatást, a mit a válás nagy, rám majdnem végzetes fájdalma okozott. Fecsegő és szerelmes… Igen, ezek ikertestvérek! Helyes úton jártál. Igazad volt! Bevallom. Mea culpa – –!

Ne nevess ezen a könnyen átlátszó fogáson, a melylyel bevittelek a thémába, s általad kicsalattam a kérést, hogy meséljem el annak az érzelemnek genezisét, mely már úgy látszik önmagában meg nem férhet bennem, hanem ki kell törnie és – – eget kell kérnie.

Van egy szőke, dióbarna szemű collegéném. Angolt tanul, s komolykodó (ezt a jelzőt gondold jól meg!) arccal jegyzi Heinrich magyarázatát. Rózsaszin ruhában jár s igen hangosan beszél. Majdnem mindig nevet. A bőre fehér-rózsa szin s a tagja, viselkedése oly ernyedt, hogy valahányszor látom arra a benyomásra gondolok, a mit érzünk, ha a meleg fürdőben fáradtan át engedjük tagjainkat a hizelgő viznek. Badar és furcsa gondolat talán, de igy érzem. Talán nem is látom e lányt, csak érzem. Olyan ez, mint egy dal: csak érezni lehet; látni, tapintani, szagolni, hallani, izleni még csak meg is kisérteni – balgaság.

A nagy baj azonban az, hogy a szőke isten nem akar nagyon észrevenni. Hiába vetek rá hat méteres pillantásokat, hiába borotválkozom hetenként kétszer – hiába minden! Kétségbeesésemben a Múzsámhoz kellett folyamodnom, s már vértezem is a szép és buja delnőt. Négyessy vezette estélyen fogok felolvasni egy költeményt, mely a lyra superlativusa lesz. Az ülések magas szinvonalúak, s istenemre oly költeményeket olvastak fel, melyek legalább is oly magaslaton állanak, mint Csizmadiáéi, vagy Harsányiéi. Ettől az estétől várom irodalmi pályám, s szivügyem hovafordulását.

A szépséges szőke persze egy névtelen levelet kap, melyben az estélyre meghivatik, figyelmeztetve annak egy pontjára, mely őt talán érdekelni fogja.

Szóval, komám, bolondulok. Ez már a harmadik! Nem szégyellem és nem bánom. Sietni kell elvégre, mert nemsokára elhizom, sőt mi több okleveles tanár leszek.

Addig ölellek
Dezső.

Ifj. Kosztolányi Árpádnak, 1903. szeptember 26.

„A föld másik nagyhatalma a szerelem. Ennek az istenasszonynak most igen hódolok és hála istennek nem eredménytelenül. Egy végtelenül szellemes, okos és előkelő lányt ismertem meg, (a kinek a nevét nem azért irom le, hogy kikürtöljétek Szabadkán, de hogy elosszam azon téves értesüléseket, melyet Szabó kontár-levele és rosszul értesülése okozott nálatok,) Tichy Margitot. Gyönyörű szőke haja mint valami terhes sátor áll fején, kék szeméből a gúnyos bírálat szellemessége árad ki, mely csak akkor olvad át gyengeséggé, ha verseimet olvassa. Érzem, hogy egyedül az ő simulékony kedélye, nagy intelligenciája méltó hozzám, s ő benne találtam meg a nyugtalanság nyugtatóját, mely mindent elcsillapit: sötét gondolatokat, hazafájó vágyat és bohème-kórt. Ő maga a végzet, mely akaratunk ellenére is létre zokog, mert van, mert kell lennie. Különös és szereti a rejtelmességet, mint én; a zengő és költői Margit nevet elveti s mindenkit megkér, hogy Ibsen hires nőalakjának nevével: Nórá-val szólítsa. Olyan közönyös a világ iránt, mint én; mindenre egy szatirikus mosoly a felelet; s olyan titkolódzó is, mint az én lelkem: az alabástrom hidegségével védi meg magát a sártól.

A Nóra dalok napról napra szaporodnak. Józsi készítse az illusztrációkat: rajzoljon egy Galatheát, mely megolvad Pygmalion karjaiban és egy Stuck szerű szfinkszet, egy „örök tavasz”t képben. Mondd meg neki, hogy feltámadtam halottaimból.

Mások előtt mélyen hallgass. Ne legyen ez köztudomású Szabadkán, mert nagyon fájna; elég bajom van az itteni folytonos pletykákkal, hallomásokkal és szóbeszédekkel, melyeket a tanárkisasszonyok hoznak forgalomba rólam, (jobban: rólunk!)”

(A részletek a jelenleg készülő Kosztolányi kritikai kiadás levelezéskötetéből (korai időszak) származnak. A kötet sajtó alá rendezői Buda Attila, Józan Ildikó és Sárközi Éva. Köszönet Józan Ildikónak a munkálatokba való betekintés lehetőségéért!)

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem levelezés szerelmi szál tichy margit


2013.02.11. 01:16 Lehotai

Esti Kornél szerelmei

MEGHÍVÓ!

Esti Kornél szerelmei

Irodalmi est Kosztolányiról

– A korai szabadkai kalandoktól az utolsó föllángolásig. Felolvasásokkal és zenével. –

Előadó: Arany Zsuzsanna irodalomtörténész

Időpont: 2013. február 13. szerda, 21:00 óra

Helyszín: Révay Sörbár (Kis Roham), Budapest, VI. ker., Révay utca 8.

A program összeállításában közreműködött: Józan Ildikó irodalomtörténész

plakát-révay-valentin copy.jpg

Mindenkit szeretettel várunk!

További információk Kosztolányi műveinek kritikai összkiadásáról és az életrajzi kutatásokról: www.kosztolanyioldal.hu

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló szerelem


2013.01.29. 22:10 Deziré

Képek a képekről

Minap egy társaságban azzal szórakoztunk, hogy kinek-kinek meg kellett említeni azt az öt képet, mely először jut eszébe, azt az öt remekművű festményt, mely nyilván maradandó nyomot hagyott életében. De a tetejében beszélni is kellett róluk, szakkifejezések nélkül, tehát szavakkal kellett képet festeni a képekről.

Nem kis feladat ez. Arra a területre érkeztünk, ahol a művészetek határmezsgyéjén állandó a határvillongás. Lehet-e reneszánsz palotát elfütyülni? Lehet-e táncmozdulatokkal jellemezni egy tájképet? Lehet-e egy szobrot megzenésíteni? Lehet-e egy költeményből házat építeni? Lehet-e néhány festékfoltot regénnyé változtatni?

Mindezt már megkísérelték, több-kevesebb sikerrel. Egyik művészet utánozni próbálta a másikat, úgy, hogy a maga eszközeivel kiegészítette, pótolta, tódította, amit máshonnan kapott. Természetesen valamennyien zavarban voltunk. Ecsetet szerettünk volna ragadni, a kontár tudásunkkal vászonra vetíteni azt, ami bennünk él. Ez azonban tilos volt. Ennélfogva dadogtunk. Én körülbelül így dadogtam:

– Mindenekelőtt Vermeer van Delft Leányfő-jére gondolok, melyet utóbb láttam a hágai képtárban. Ez a kép sárga, háttere fekete. De a fő benyomás mégis a sárga, a ruha tompa sárgája, a fejkendő halványabb, kopottabb sárgája, s abból emelkedik ki a kék sapka, a nyugodt leányarc, mely előreforduló szemmel tekint reánk a múló időből, valami végtelen nyugalommal, a nagy fekete szemével, a kissé kinyílt, kettéhasadt piros szájával, a mosoly határán, de mégse mosolyogva, tisztán, egyszerűen, egészségesen, egyáltalán nem „kedvesen”, hanem az élet komolyságával s a valóság megdönthetetlen szilárdságával. Varázsa, mely most is itt lüktet agyvelőmben és idegrendszeremben, talán annyi, hogy az egész esetlegesnek rémlik, de mégsem az.

541935_403242833097460_2132317136_n-1.jpg

Aztán Theotokopoluszra emlékezem, akit a spanyolok El Grecónak neveznek, az ő Mater dolorosa-jára, a müncheni képtár fájdalmas anyájára. Hideg, sötétzöld palástjában benne van minden szépség, melyet a természet valaha összekevert erdők, tengerszemek, sziklák zöldségében. Fagyos kép ez, szinte didergő. Fátyola a kékes jégkéreghez hasonlít. Arca keskeny, orra hosszúkás, ferde tengelyű szemei felemások, csak lenn, az imára kulcsolt kezek nagyok, arányosak, áhítatosak, s az ellentét erejénél fogva jelentősen világítóak. Hétköznapian fenséges Madonna ez, a szentképek minden beállítottsága nélkül. Nem csodálkoznék, ha az újpesti villamosban találkoznék vele. Holbein VIII. Henrik-e is felejthetetlen élményem a római Borghese-képtárból; ez a négyszögletes titáni test a tapintható érzékiségében; ez a zsírpárnákkal bélelt, hájtömegektől duzzadó, láncokkal, pántokkal, rubinnal, zafírral felcicomázott négyszögletes mellkas, mely akkora, hogy járkálni lehetne rajta, tombolni és tornajátékokat rendezni; ez a két négyszögletes kar, mely barna brokátoktól puffad; ez a négyszögletes arc a barna bajszával, a barna szakállával és sötétbarna szemével, melyben elszánt és öntudatos élvezetvágy van, rejtélyesen és megfejthetetlenül a máglyák visszaverődő fényével; ez az egész ember, Luther és a pápa ellensége, ifjak és nők, feleségek és barátok hóhérolója; ez a shakespeare-i hőssel egyívású festői jellem; ez a „darab szalonna aranyba foglalva”; ez a diadalmas hús és konok életakarat; ez a felséges sertés, aki olyan történelmi disznótort rendez, melynek áldozatjai a felebarátjai; ez a kép, mely egyben a legmélyebb hódolat és a leglázítóbb felségsértés.

Degas Balettzenekar-át is felhozom, mellyel a frankfurti képtárban ismerkedtem meg; lenn a három zenészt, a két barna fiatalt s a harmadikat, a meghatóan őszet, a hegedűk szelíd nyakára hajolva; fenn pedig a táncosnőket, mint egy zenei kikeletet, fehér ruhában, rózsaszín koszorúkkal, a vízzöld fák hátterében. Utoljára hagyom Cézanne festményét, a párizsi Louvre-ból, az Őszi virágok-at, abban az örökkévaló kék kancsóban, a rózsaszínt, a fehéret, a sárgát és lilát, a targallyakkal; azokat a virágokat, melyeket a művész oly sokáig tanulmányozott, hogy közben elhervadtak, mintha modelljei, akiket fiatalkorukban kezdett volna festeni, megöregedtek és összeráncosodtak volna, úgy, hogy mesterséges virágokat kellett készítenie viaszból, és azokat figyelte fürkész, nem ernyedő bizalmatlansággal, hogy ne csak afféle szétcsepegő, regényes csendéletet lásson, hanem belehatoljon a szirmok és a levelek leglényegébe, az isteni és mámorító valóságba. Igen, barátaim, ezek az úgynevezett „el nem hervadó virágok”.

Így beszéltünk, hebegtünk, ötöltünk-hatoltunk mindnyájan. Majd elfogott bennünket valami ámulat. Egyszerre azt éreztük, hogy olyan kincseket hordozunk lelkünkben, melyekről eddig nem is tudtunk. Néhány festékpacka, néhány vászonrongy a világ különböző tájain szervesen és önállóan éli bennünk a maga egyéni életét. Ezeket a színeket akkor is látjuk, ha már régen megvakultunk, amint Bachot akkor is halljuk, ha már régen megsiketültünk, s csak öntudatunk végleges kilobbanásával szűnnek meg. Amikor a játék után megsimogattuk káprázó homlokunkat, úgy tetszett, hogy koponyánk színes kolibrik kalitkája.

Pesti Hírlap, 1935. március 31.

Szólj hozzá!

Címkék: újraolvasó képek-a-képekről


2013.01.27. 19:59 Lehotai

In memoriam Mozart

1756. január 27-én született Wolfgang Amadeus Mozart. Ezúttal az ő géniuszára emlékezünk, Kosztolányi Desiré mester egyik korai költeményével. (A Szerk.)

Prológ

A szabadkai filharmónikusok első hangversenyére 
(A prológus beszélni kezd, s a nézőtér lassan sötétedik:
a második strófa végén már intim félhomály)

Legyen sötét!... Aludjon el a pompa
a tarkuló tavaszi páholyokba!
Te tarka kép, te kikeleti álom,
borulj el a derengő félhomályon,
mint hogyha jő a hamvas alkonyat
s elszürkíti a fényes parkokat.

A szellemóra ez. A néma csendben
a fátylas istennő körünkbe rebben.
Fehér köpenybe húros, hosszú lanttal
leszáll az éjbe lépegetve, halkkal,
és hangot üt a rezgő lelkeken -
Félig csak álom - félig sejtelem.

Halljátok-e? Minthogyha este tűznél
magadba rogyva, álmodozva ülnél,
és hallanád a szellők fuvoláit,
míg a panasz dalos ütemre válik,
s ajkadra rebben egy szelíd mosoly,
és dalt hallasz, pedig csak álmodol.

Csak álmodol. S álmodban újra látod
a tűnt szerelmet, a tűnt ifjuságot,
hallod Schubert zenéjét, ezt a lírát,
amin a válás fájó kínja sír át,
s arcodba sajgó, édes bú fuvall,
sóhajba tördelt, fáradt hattyudal.

Halljátok-e? A nyugtalan húrokban
valami kél, a hangszer összedobban,
holt óriások örök szenvedélye
harsogva, sírva költözik beléje.
Örök derű, csapongó szenvedély,
királyi nyugalom: Mozart beszél.

S halljátok ott? Hogy tornyosul kavargva
a lázadó hangok pogány viharja,
a trombiták kövér, aranyló torkán
egekbe zengő beethoveni orkán,
az arcokon tűz, isteni harag
és az egész egy álom álma csak.

Itt köd, ború, fenséges zenelárma.
Norvég mezőn jégtömbök roppanása.
És a sötétlő, tompa csenden által
egy véres szív dobog szomorú vággyal.
Halljátok-e, mint súg az éjszaka?
Ez a ködön kesergő Grieg dala.

De csend. Ne hangozzék még rezzenés se.
Legyen ez a királyok érkezése,
akik előtt térdeplő áhitatban
hódol a nép, a porba rogyva, halkan.
Jön a Zene. Ébrednek a húrok...
Szegény herold, én is elnémulok.

mozart.jpg

(1908)
Videó: részlet Milos Forman Amadeus című filmjéből.

Szólj hozzá!

Címkék: mozart prológ ákombákom


2013.01.13. 14:42 Lehotai

A verselgető apuka

Kosztolányi Dezső édesapja már fiatalkorában is próbálkozott az írással. Az egyetemen járt is külön stílusgyakorlat órákra, illetve írt tárcákat bácskai lapokba, valamint pályamunkákkal nyert némi koronát. Az Érdekes Újság 1924. december 11-i számában például közölték Ifjúkori arcképemre című versét is, az alábbi kommentárral: "Ennek a szép és finom versnek az ad külön érdekességet, hogy írója, Filáczy Árpád, nem más, mint Kosztolányi Árpád igazgatótanár, Kosztolányi Dezső édesapja."

A következőkben mi is közöljük e verset, hogy megmutassuk a szigorú matematikatanár személyiségének "líraibb" oldalát is!

Filáczy Árpád: Ifjúkori arcképemre

Elnézdelem ifjukoromból
Egy ittmaradt arcképemet.
S elgondolom, mi furcsa benne,
Életre kelni látni ezt.

Ha ebből a kicsiny keretből
Kilépne ez az arc, alak,
S életnagyságba jönne hozzám:
Megdöbbenés ez volna csak.

Idegenül néznők mi egymást,
Bemutatkozni kellene,
S bámulva hallanók, hogy ime
Megegyezik kettőnk neve.

S én kérdeném: "Ifju barátom,
Miért visel ily csuf szakállt?"
S ő mondaná: "Jó bácsikám! kár
Borotváltatnia magát!"

Én megdicsérném a haját, mely
Dus és sötét, mint a korom,
S ő kérdené, hogy én enyémet
Mióta s mért puderozom?

S ez ifju ember szólna igy is:
"Jó volna egy kis dáridó!"
S én azt felelném néki erre:
"Békén aludni, ágyba jó!"

apuka-vers.jpg

(Kosztolányi Árpádnak több verse is megjelent, nemcsak az Érdekes Újságban, hanem például az Új Idők hasábjain is.)

Szólj hozzá!

Címkék: ákombákom Kosztolányi-Árpád ifjúkori-arcképemre


2012.12.30. 21:02 Lehotai

Adjon Isten minden jót

(Az itt következő népköltéssel kívánunk
minden Kedves Olvasónknak nagyon boldog új évet! – A Szerk.)

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt,
Jó termést és jó vásárt
Ez új esztendőben;

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Zsíros esőt, kövér hót,
Ez új esztendőben;
Bő aratást, szüretet,
Egészséget, jó kedvet
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Drága jó bort, olcsó sót
Ez új esztendőben;
Jó kenyeret, szalonnát
Tizenkét hónapon át
Ez új esztendőben!

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Vegye el mind a nem jót,
Ez új esztendőben;
Mitől félünk, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg,
Ez új esztendőben!

2013_1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: ákombákom 2013-búék


süti beállítások módosítása