Kosztolányi Dezső édesapja már fiatalkorában is próbálkozott az írással. Az egyetemen járt is külön stílusgyakorlat órákra, illetve írt tárcákat bácskai lapokba, valamint pályamunkákkal nyert némi koronát. Az Érdekes Újság 1924. december 11-i számában például közölték Ifjúkori arcképemre című versét is, az alábbi kommentárral: "Ennek a szép és finom versnek az ad külön érdekességet, hogy írója, Filáczy Árpád, nem más, mint Kosztolányi Árpád igazgatótanár, Kosztolányi Dezső édesapja."
A következőkben mi is közöljük e verset, hogy megmutassuk a szigorú matematikatanár személyiségének "líraibb" oldalát is!
Filáczy Árpád: Ifjúkori arcképemre
Elnézdelem ifjukoromból
Egy ittmaradt arcképemet.
S elgondolom, mi furcsa benne,
Életre kelni látni ezt.
Ha ebből a kicsiny keretből
Kilépne ez az arc, alak,
S életnagyságba jönne hozzám:
Megdöbbenés ez volna csak.
Idegenül néznők mi egymást,
Bemutatkozni kellene,
S bámulva hallanók, hogy ime
Megegyezik kettőnk neve.
S én kérdeném: "Ifju barátom,
Miért visel ily csuf szakállt?"
S ő mondaná: "Jó bácsikám! kár
Borotváltatnia magát!"
Én megdicsérném a haját, mely
Dus és sötét, mint a korom,
S ő kérdené, hogy én enyémet
Mióta s mért puderozom?
S ez ifju ember szólna igy is:
"Jó volna egy kis dáridó!"
S én azt felelném néki erre:
"Békén aludni, ágyba jó!"
(Kosztolányi Árpádnak több verse is megjelent, nemcsak az Érdekes Újságban, hanem például az Új Idők hasábjain is.)
Hozzászólások