Ezúttal Küry Klára és Kosztolányi Desiré mester kapcsolatára voltunk kíváncsiak. Az 1870-ben született színésznő és operettprimadonna országszerte ünnepelt "sztár" volt, Desiré mester kamaszkorának idején. 1900-ig sorra halmozta sikereit, majd 1902-ben külföldi vendégszerepléseket is vállalt Bécsben, illetve Prágában. A művésznő ebben az időszakban Szabadkára is ellátogatott. Föllépésének krónikáját, és az akkor történt rendkívüli eseményeket Munk Artúr írta meg, Köszönöm addig is… című életregényében:
„Egy alkalommal, – hetedikes voltam, – a híres, szőke, pesti operettdíva Küry Klára látogatott le városunkba. A »Casanova« és az »Ádám és Éva« című fületlen operettekben vendégszerepelt. A diákok között nagy izgalmat keltett a színházi hír: megtudtuk, hogy frivól darabokról van szó, a művésznő trikós szerepben lép föl és nem takarékoskodik telt idomai mutogatásával.
Gimnáziumi igazgatónk – Kosztolányi Dezső apja – szigorú, nagyhangú, kíméletlen ember volt, innen kapta »spanyol« becenevét is. Körözvénnyel tiltotta el a diákságot az operettek látogatásától. Szigorú büntetést, kizárást helyezett kilátásba a tilalom megszegőinek.
Mi diákok – köztük Kosztolányi, Csáth Géza, Fenyves Ferenc, Sztrókay Kálmán – elhatároztuk, hogy az előadásokon a tilalom ellenére is résztveszünk. Ott is ültünk a diákhelyen és olyan parázs tüntetést rendeztünk a bájos, gömbölyű művésznő mellett, hogy azt a publikum is megsokalta. Véresre tapsoltuk tenyereinket, rekedtségig ordítoztunk. A második előadás után tüntetést rendeztünk a művésznő mellett. Fiákert rendeltünk a művészkijáró elé és mi diákok húztuk a kocsit végig a korzón a Nemzeti Szállodáig. A fiákeren a művésznő mellett a »Táti«, a történelem tanára ült uniformisban. Jobbjával átölelve tartotta az operettdivát úgyis mint a színibizottság elnöke, úgyis mint tűzoltófőparancsnok, végül, mint a művésznő reménytelen hódolója.
»Forró« színházi est volt. Még ma is előttem van Küry Klára mosolygós arca, túlontelt alakja, vaskos lábszára, de előttem van pedellusunk szigorú, vörös képe is, amint sorra felírta egy listára a tüntető diákok névsorát.
Másnap a gimnázium igazgatója maga elé idézte az egész diák társaságot. Hatalmas baritonja félelmetesen harsogott. Kicsapatással fenyegette a »fegyelmezetlen bandát«. A teremben ült a Táti is, őszinte aggodalommal kísérte a hangos kihallgatás menetét. A kicsapatástól Táti húzott ki bennünket. Kevésbbé szabályszerű magaviselettel és igazgatói megróvással úsztuk meg az esetet. A színház látogatásától egy évre eltiltották a társaságot."
Hozzászólások