(… Kosztolányi Dezső születése napja, 1885-ben. Idén Nagypénteken emlékezünk meg eme nevezetes eseményről. Ezúttal Desiré mester készülő életrajzából közlünk részleteket, AnJou jóvoltából. – A Szerk.)
Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én, húsvét előtt egy héttel – virágvasárnapkor –, reggel fél nyolc órakor látta meg a napvilágot. 1926-ban édesapja e szavakkal köszöntötte fiát, visszaidézvén az akkori emlékeket: „Március 29-e, 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái közt aludtad első édes álmaidat. Anyai nagynéném, özv. Mukics Mátyásné született Kádár Rebeka (a jó Rébi néni), mikor téged bepólyázottan a karjaiba vett, így szólott: »Szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle«.” Kosztolányi Dezsőné férjéről írt könyvéből azt is megtudjuk, hogy az apa – míg Dezső otthon élt – „minden március 29-én kora reggel benyitott a gyerekszobába, s a fönti köszöntő levél szövegéhez hasonló szavakkal közölte fiával születése körülményeit”.
Ám nemcsak édesapja volt büszke fiára, hanem Kosztolányi Ágoston is elsőszülött unokájára. Kosztolányi Dezsőné leírja azt a jelenetet is, ami a családi emlékezetben élt a nagyapának erről a napjáról: „Déltájban […] a lobogó fehér hajú, daliás Kosztolányi Ágoston hajadonfőtt rohant ki a Damjanich utca 2. számú szép úriházból, és harsogó hangon kiáltotta jobbra-balra, át a túlsó járdára, be a harmadik mellékutcába is:
– Unokám született! Fiú unokám.
– Talán bizony bajusza is van már neki? – ingerkedett vele Törley Bálint, a keresztkomája, Árpád fiának, a fiatal apának keresztapja.”
Szintén a későbbi feleség könyve alapján tudhatjuk, hogy az anyai nagyapa, id. Brenner József szerényebben, mindössze egyetlen mondattal reagált az eseményre, mikor másik lányával, Lujzával találkozott: „Lálika húgodnak fia született.” […]
Kosztolányi Dezsőt a Szent Teréz templomban keresztelték meg, ahol korábban édesanyját is. A szokásoktól eltérően nem a születése napján – vagy mindjárt másnap – történt a keresztelés, hanem április 7-én. „Keresztelőpólyáját fényes, fehér selyem nászruhájából varrta az édesanyja”, Brenner Eulália. Keresztszülei Hofbauer István és felesége, Oravecz Izabella voltak. Hofbauer István Kosztolányi anyai nagyanyjának – Auréliának – volt testvére, s katonaként szolgált. Altábornagyi rangig vitte, és 1918 novemberében halt meg. Mint az az anyakönyvből kiderül, a keresztelésen nem tudott jelen lenni, és az anyai nagyapa, Brenner József helyettesítette. A keresztelést végző pap Mamuzsich Mátyás volt, aki először Monostorszegen működött mint káplán. Ezt követően Szabadkára került, majd 1886-tól a Szent Teréz templom plébánosa lett. 1890-től haláláig a Tiszai Főesperesség Szabadkai Kerület espereseként tevékenykedett. Kosztolányi anyakönyvi bejegyzéseiből még azt is megtudjuk, hogy a keresztelésnél jelen volt a bábaasszony is, akit Weiss Idának hívtak.
(Hivatkozások: Kosztolányi Dezsőné férjéről írt könyve, valamint a Szabadkai Történeti Levéltárban őrzött dokumentumok. Az életrajz egyes részletei hamarosan folyóiratban is olvashatók lesznek.)
Hozzászólások