Desiré mester ímigyen nyilatkozik műfordításairól a Modern költők második kiadásának előszavában: "Bevallom, azzal a hittel fordítottam le ezeket a verseket, hogy egykor majd eldobom őket. Hogy most megjelennek, puszta véletlen." Most mi is ezt mondjuk: a következő versnek (is) a megjelenése "puszta véletlen". Mintegy az univerzum szeszélye. Úgyhogy leljük benne örömünket, amíg lehet, s élvezzük a Szent Ördögöt, Baudelaire-t, Desiré mester tolmácsolásában! (A Szerk.)
Egy mérges angyal száll, előretörvén,
És megragadja a bűnöst, karon,
Cibálja a haját s szól: "Ez a törvény."
(Jóangyalod vagyok.) "És akarom."
"Szeretni kell – ne fintorítsd a képed –
Társad, ha görbe is s bicegve lép,
Hogy majd kibontsd, ha Jézus jő elébed,
Jótetteid virágos szőnyegét."
"Ez a szeretet! És ha már kihúnynak
A lángjaid, gyújtsd újra meg az Úrnak,
Ez az igaz Gyönyör s a Hatalom."
És a kegyes angyal vad átkokat szór,
Megöklözi a hitványt, ámde akkor
A bűnös égre bőg: "Nem akarom."
Hozzászólások