1. Nőideálok
- Mondja, Monsieur Desiré, mit gondol arról, hogy a mai nőideál a soványabb hölgyeket részesíti előnyben, mint teszem azt Rubens idejében?
- A mai divat, a hájtalanság, a nők kamaszfürtje és kurta szoknyája nem holmi indokolatlan szeszélyből származott, hanem egy kor értékítéletéből, mélyen gyökerező bölcseleti meggyőződéséből. Épp ezért nem lehet beszélnünk arról, hogy máról holnapra megváltozzék. Különben is csinos, észszerű, fiatalos, egészséges, kellemes és mindenekelőtt kényelmes.
2. Zöldszemű szörnyek
- Ha már a hölgyekről beszélgetünk… Monsieur Desiré, mondja csak, hogyan gondolkodik a zöldszemű szörnyetegről, azaz a féltékenységről?
- A féltékenység idegbetegség. Erre vonatkozó megfigyeléseimet és észleleteimet a következőkben összegezhetem: A férj, ki rajtakapja a feleségét egy barátjával és ordít, nem féltékeny, hanem minden részvétünkre érdemes, kárvallott egészséges ember. A férj, aki nem kapja rajta a feleségét egy barátjával és mégis ordít, féltékeny, tehát idegbeteg. Viszont az a férj, aki rajtakapja a feleségét egy vagy több barátjával és mégsem ordít, nem féltékeny, tehát szintén idegbeteg.
3. Azok a meghitt őszi esték…
- Itt van már a november, Monsieur Desiré. Mit gondol, milyen az ősz? Korán sötétedik, jönnek a nagy hidegek…
- Az ősz visszaadja a szobámat. Nyáron lakásom kitágul, egy lesz az utcával, elveszíti különvalóságát, egyénisége kiröppen a nyitott ablakon. De ilyenkor, mikor egy sötét, esős délutánon becsukják az ablakot, az otthon újra feltámad: bútorai a homályban megannyi jelképpé válnak, apró tárgyai kis bálványokká, lámpája pedig egy meghitt világmindenség nyájasan sugárzó napjává.
(Forrás: Színházi Élet, 1928. szept., okt., 1929. nov. Köszönet értük Végh Dánielnek!)
(Képünkön Amalia Iuliana Chitulescu alkotása látható.)
Hozzászólások