"Féktelen és csúfondáros vérmérsékletet" tulajdonított az ifjú Deziré Kökény Ilonának, az orfeumok és kabarék világában is járatos dívának, ki a harmincas években aztán olyan filmsikerekben szerepel, mint az Úrilány szobát keres, A nőnek mindig sikerül vagy épp az 1942-es Az asszony visszanéz. Kökény az Országos Színészegyesület iskolájában vizsgázott, s 1906-ban lépett a színészi pályára. Előbb az Intim Színház, majd a Modern Színpad, később az Andrássy úti Színház tagja volt. 1913-ban férjhez ment Gábor Andor íróhoz, akitől később elvált.
Deziré barátunk a Figáró hasábjain emlékezett meg róla, 1918-ban. A következőkben idézzük sorait, melyekben összefoglalja a kabaréval és a Művésznővel kapcsolatos élményeit:
“A kabaré… Jaj de messze van már tőlünk. A háború veszteséglistájára kell írnunk a magyar kabarét is, mely valahogy átalakult, megváltozott, kigubozódott s egyszerre eltűnt. Múltkor megjelent »A magyar kabaré tízéves antológiája«. Boldog isten, milyen komoly cím. Az irodalomtörténet jeges fuvallatát érezzük. Ehhez már igazán csak egy lépés kell, hogy valaki doktori értekezést írjon »A magyar kabaré múltjáról, jelenéről, különös tekintettel a huszadik századbeli költészetre«, s aztán a különböző dalokat szövegkritikai kiadásban jelentesse meg, bőséges magyarázattal és csibész-szótárral. Mert azóta a szavak is megöregedtek. Szótár kell hozzájuk. […]
A pesti nép nem érzelmes, nem tragikus, nem jókedvű, nem is vidám, hanem csúfolódó, kaján, kárörvendő. Öröme a káröröm. Lyrája a szatíra.
Ennek a szatírának primadonnája és dívája Kökény Ilona. Innen a népszerűsége és sikere. Miután végigküzdötte a kabaré nevezetes csatáit s a többiek már jórészt elfordultak tőle, ő még mindig kabarét játszik, frissen és ötletesen, az egészséges, vidor, túlhabzó vérmérsékletével. Igaz, hogy ez a kabaré már más, mint a régi. A mai kabaré már abból áll, hogy csúfolja a régit, a régi érzelmességét, borzalmát és sikamlósságát, gúnyolja a kabaré gúnyát.
Az öltözőjében találjuk, hol a tükrök, festékrudak s arcképek közt beszél a kuplékról, nagy szeretettel. Tíz év óta minden este játszik. Szereti a mesterségét. »Csak elolvasok egy kuplét és mindjárt kész vagyok vele, pár perc múlva már kimehetek a színpadra.« – mondja – »a kisujjamban van« teszi hozzá, egy ideges, szeles és kedves mozdulattal, melyben benne van egész egyénisége. Tagja volt az első Magyar kabarénak, a Faludi-félének, aztán a Nagy Endre kabaréjába került, most pedig a Belvárosi Színházban játszik. […]
Stílusa az orfeum és kabaré közt mozog, de mindkettő fölött áll. Épp ezért tud torzítani és karikírozni. Ő a kabaré széljegyzet-színésznője. Féktelen és csúfondáros vérmérsékletével, gajdos és diáklányos humorával művészien felépíti a kuplékat és típusokat alkot. […]
Legnagyobb sikerét a Fedák-karikatúrájával aratta s az »Ich bin die Grette« című kupléval, melyben egy német kabaréművésznőt utánoz.
Stílusának jelzete ez a mondat lehetne: »Így játsztok ti!…«."
(Forrás: Speare: Kökény Ilona, Figáró, 1918. okt. 16., 6–8. A korábban ismeretlen álnéven megjelent cikket Dobás Kata találta meg, s azonosította.)
Hozzászólások