Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy színházban vagyok. S láttam egy darabot. Egyszer, még évekkel ezelőtt, Szabadkán. Kosztolányiról szólt. Az utolsó időszakáról. Ült foteljében, írt, alkotott, s közben ivott, talán abszintot. Vagy morfint szívott. Ki tudja? Erre nem emlékszem már.
Lelki szemei előtt fölvonultak életének szereplői. Nők, cifra ruhás utcai lányok az éjszakából. Zöldben, lilában, sárgában pompázva, körbeparádézva őt. Aztán a felesége beszélt hozzá. Aztán bohócok jelentek meg a színen, baljós bohócok, torzra, csúfra, groteszkre s mégis szépre maszkírozva, s nevették, kacagták Kosztolányit.
"- Kosztolányi. Kosztolányi Dezső.
- A hírlapíró?
- Az.
- Ez írt is egyszer valamit. Valami verset. Egy beteg gyermek haláláról. Vagy egy árva gyermekről. Nem tudom. A lányom említette.
- Nagy kommunista volt.
- Ez? Hiszen most nagy keresztény.
- Igen. Egy bécsi lapban azt olvastam, hogy fehérterrorista.
- Nagy vörös volt. Pogány népbiztossal dolgozott. Le is fotografálták őket együtt a Vérmezőn.
- És mit csinált ott vele?
- Nézte.
- Nem értem. Hát akkor tulajdonképpen mit akar? Kikkel tart ez?
- Egyszerű. Mindenkivel és senkivel. Ahogy a szél fúj. Azelőtt a zsidók fizették meg, s az ő pártjukon volt, most meg a keresztények fizetik. Okos ember ez. Tudja, hogy mit csinál."
Szajkózták egyre, s közben verték a zongorát, vad dallamokat csalva ki belőle. Feketét s fehéret ütöttek fölváltva, egyre rémesebben, egyre kéjesebben.
És akkor, váratlanul, mintegy menedékként, sőt, talán megváltásként, fölbukkant a színen a Halál Angyala. A beszédéből, mondataiból, gesztusaiból, s Kosztolányi válaszaiból hamar kiderült, hogy ő Radákovich Mária. Kosztolányi egyre jobban kacérkodott vele, egyre jobban hagyta magát elcsábítani. Hitt neki, figyelt rá, s már várta is. Egyre jobban várta. Aztán a nő, egy végzetes, utolsó pillanatban, a karjaiba zárta. Ölelte, szorosan ölelte, s többé el nem engedte.
A függöny legördült. S én fölébredtem.
(Bővebb információk a Futó por. Kosztolányi és a Halál című, Hernyák György rendezésében színre került előadásról a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának honlapján olvashatók: http://szabadkaiszinhaz.com/index.php?content=eloadasok_megnez_content&id_eloadasok=6. A felvételek közlésének engedélyezéséért ezúton mondunk köszönetet a színtársulatnak. Cikkünkben az Édes Anna című regény utolsó fejezetéből szerepel idézet - kiemelve a párbeszédet -, mely az előadás szövegében is elhangzott.)
Hozzászólások