"A Kosztolányi ház karácsonyairól csodákat regéltek a városban. Apuska , Anyika s az öregek heteken át, zárt ajtók mögött, hajnalig dolgoztak karácsony előtt. A gimnázium fizikatanára elmés játékokat szerkesztett fiainak. Fúrt-faragott, lombfűrészelt. Anyika, kisnagymama színes zászlócskákat, papírláncokat ragasztott. Óriási izgalom ült az egész családon. Minden évben más-más rendkívüli meglepetés készült. Apuska felszerelt igazi telefont a fiúknak, a ház egyik végéből a másikba beszélhettek egymással. Laterna magicát készített és bűvös képeket vetített a falra. Dezsőke egyszer egy kis színházat kapott, amelynek minden bábját, minden díszletét édesapja csinálta. A bábokhoz, díszletekhez Aranyóra címen verses színdarabot írt Kosztolányi Árpád. Ez a kis színház, sőt még az emléke is – évtizedek múltán elveszett, egy tetőcserepezésnél ellopták a padlásról – a gazdagság boldogságát ébresztette benne.
Dezsőke ritkán úszta meg a karácsonyt betegség nélkül. Az ünnep izgalmai túlságos megterhelést jelentettek számára. Egyébként járványos betegségek iránt nem volt fogékony. Skarlátos testvéreivel együvé fektették, hogy mennél hamarább túlessék az orvosi vélemény szerint elkerülhetetlen fertőzésen. A skarlátot nem kapta meg. Nyílt sisakkal – úgy látszik – nem tudta legyűrni erős szervezetét a veszély. Inkább lopva, idegesség, félelem álarcában lepte meg. (Vajon tudhatjuk-e teljes bizonyossággal, hogy melyik az álarcos és melyik a nyílt?)
Torz alakok lebegtek a fehér cserépkályha, a függőlámpa körül. Óriássá dagadt körülötte a világ – a saját teste is – azt érezte –, vagy parányivá törpült.
Félt a sötéttől, az öreg, kendős parasztasszonyoktól, az utcán nem mert a házak mentén járni. Mindig az úttest közepén lépegetett. Rettegett az akkori idők gyermekriasztó rémétől, Jack, a hasfelmetsző-től."
(Forrás: Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi Dezső, Budapest: Révai, 1938.
– Karácsony című fejezet)
Hozzászólások