Tauffer orvosprofesszor higiénikus előadást tartott a szerelemről. Többek közt a nászutazást - bölcsen és okosan - elítélte. Egészségi szempontból. Nekem úgy tetszik, hogy az ő jeles érvelése folytán se szűnik meg a nászút. Pszichológiai okokból. Nemcsak azért, mert a nászút a legtermészetesebb védekezés az indiszkrét pillantások ellen. A szerelmesek folyton utaztak. Már a Biblia és az antik hőskölteményekbe, egy ismeretlen tájra, ahol nincs megszokottság s ahol a mindennapi törvények szinte feloldódnak. A szerelem vágtat. Az újabb pszichológia pedig megmagyarázza ezt az ösztönünket. Hatalmas erotikum rejlik a helyváltoztatásban, az utazásban, a vonatzakatolásban. Figyeljék csak meg, milyen intenzíven hatnak reánk a nők a vonatban. Egyenesen a szerelem ritmusát, a vérünk ütemeit kopogják ki a kerekek. Másrészt egy szimbólum a nászút. Egy csodát szomjaznak az új szerelmesek, s amit nem találnak meg Budapesten, Aradon és Kassán, talán fellelik a lagunák sekély vizén, az olasz napfényben, vagy egy ismeretlen hotel hangulatában. A szerelem mindig hazátlan volt. Édes és tétova bolyongásában még a tudomány se állíthatja meg.
(Forrás: A Hét, 1911. márc. 19., közli: Lengyel András szerk., Innen-onnan, Budapest: Nap Kiadó, 2010, 126.)
Hozzászólások