Deziré barátunk, azaz a Mester, nem hagyhatta ki a korszak talán legnagyobb bálványának, Josephine Bakernek vendégelőadásait sem, mikor a Művésznő - nem is egyszer - Budapestre látogatott. A korabeli krónikák szerint még a New York kávézóban is megfordult, sőt a források egyenesen törzsvendégként emlegetik. Az eredetileg Freda Josephine MacDonald néven született szerecsen táncosnőt később az egész világ "csak" Bronz Vénuszként, Fekete Gyöngyként vagy épp Kreol Istennőként emlegette.

1928 májusában ekként ír róla a Mester, a Pesti Hírlap hasábjain, hol állandó munkatársként megtehette, hogy gyakorta megszólal olvasói előtt:

"Már több ízben láttam. Mindig az volt az első érzésem, mint most: ezt a szerecsen kisasszonyt valaki fehérre mosta.

Szinte a tejeskávéra emlékeztet, melyben a fekete és tej egyenlő arányban elegyül. Ez valóban megfelel származásának, vérkeveredésének. Anyja néger volt, apja spanyol. Fekete emlőn nevelkedett, fehér férfi csókolta meg először. Szóval félbarna.

Félbarna, forrón. Habbal? Duplahabbal.

Az amerikai fiús csibészség, a francia kecsesség cukros tejszínhabként libeg fölötte. Amikor mókázik, kodácsolva strucctojást tojik, bohóckodik, akkor newyorki, de amikor kancsít, turbékol, gyémántjait igazgatja füstös nyakán, akkor párizsi.

Amikor pedig fára mászik, banánfüzérrel a csípein ugrabugrál, táncol, akkor ízig-vérig néger. Néger a haja, melyet glicerinnel ragaszt formásan-kicsiny koponyájához, néger a szeme, afrikai sötétségével s főképp néger a hosszú, nagyon hosszú karja, lába, combja. A füle is az. Ez a fül érzi a ronggyá szaggatott, össze-vissza cibált ütemet, melyen mi legföljebb csak derülünk. Hallja a fatönkön a dobverők jégesőszerű pörgését, ennek minden hatvannegyed hangját s azonnal mozgássá bűvöli. Micsoda majomszerű ügyesség. Micsoda villámgyors beidegzés. Idegrendszere egyidőben tud véghez vinni olyan két mozgást, melyet mi alig vagyunk képesek megkülönböztetni. Jobb lába egyenes úton halad, de bal lába azalatt félrelép.

Mulatságos, bájos tehetség. Mindez azonban még nem magyarázza hírét, dicsőségét. Ahhoz, hogy érette egyszerre több világrész megbomoljon, más egyéb is kell.

Európa fáradt, nem hisz magában. Gázzal, gépfegyverrel irtja a négereket, a gyarmatokon állati sorba taszítja őket. Közben szükségét érzi, hogy azokat, akiket levert, karddal, kicsit föl is emelje, szellemileg.

Így cselekedtek a normannok, akik annakidején meghódították a frankokat s tulajdon nyelvüket elfelejtve, megtanulták az övékét, a németek 1871-es győzelmük után, kik nyomban divatot csináltak a francia irodalomból és a mai, fiatal francia írók, kik most térdet-fejet hajtanak a német szellem minden megnyilvánulása előtt.

Baker is ezért olyan "nagy". A fehérek, akik nem mindig és mindenütt fognak kezet a feketékkel, előtte térdre borulnak: vezekelnek."

Forrás: Kosztolányi Dezső: Baker. Jegyzetek a szerecsen táncosnőről, Pesti Hírlap, 1928. május 3.

Baker nemcsak a színpadon "hordott nadrágot" időnként, hanem a magánéletben is. Több férj elfogyasztásán túl női szeretői is voltak, mint például a híres mexikói festőnő, Frida Kahlo.

Frida Kahlo egyik önarcképe