Az Esti Kornél első fejezetében a történet elbeszélője elmeséli a könyv születésének a történetét. Ő és Esti Kornél megbeszélték, hogy közösen írnak könyvet. Szó esik műfaji kérdésekről (útirajz lesz és regényes életrajz egyszerre), a stílusról (amelyet közösen írnak), és még arról is, hogy ki legyen a szerző, és mi legyen a könyv címe.
– Kornél! – kiabáltam föl –, és ki jegyezze majd a kötetünket?
– Mindegy! – kiabált le. – Talán jegyezd te. Tedd rá a neved. Viszont az én nevem legyen a címe. A címet nagyobb betűkkel nyomtatják.
Esti Kornél a szerző és a cím hagyományos elrendezésére gondol, amelyet követtek is az eddigi kiadások. A Kossuth Kiadó 2007-ben azonban egy kötetben jelentette meg a Pacsirtát és az Esti Kornélt A Magyar Próza Klasszikusai sorozatban. A borítón egyforma méretű a cím és a szerző neve. Vagy ha nem, a különbség elenyésző. Vajon mit szólna ehhez Esti Kornél? Nem sértődne meg, ha éppen kedvenc pesti kávézója felé tartva megpillantaná a könyvet egy bolt kirakatában?
Hozzászólások