"Dezső, menj lefeküdni"!
"Egyik levelében írta például, hogy új szalagot kötöttem a hajamba. Nem kötöttem új szalagot. Hanem ezek az újságírók ott jöttek-mentek. Én voltam egyedül, akinek semmi közöm nem volt az újságírókhoz. És úgy odajöttek, és beszélgettek velem, és biztosan azt mondták, fecsegtek össze-vissza, és azt mondták, hogy udvarol valaki. Nem volt igaz. De volt ott egy újságíró, aki lehetőleg velem volt, de nem tudom már a nevét se. Azt se tudom. Talán akkor se tudtam a nevét. Lehetőleg ott volt. Én kézimunkáztam, ültem, és lehetőleg külön voltam mindig mindenkitől. Csak akkor mentem a többiek közé, mikor ő megkért. Mikor megismertem, és mondta, hogy ne menjek. Szóval ne menjek föl a szobába, hanem maradjak lent este. És akkor vittem a kézimunkámat, és ültem és kézimunkáztam. És az első este ő odaállt mellém, és… Én ültem és kézimunkáztam, és hallottam, hogy »Dezső menj lefeküdni«. Nagyon erős, nőies hang volt. És ő aztán kezet csókolt nekem, de csak nekem, és elment. És borzasztóan sajnáltam, mert megszégyenítette a felesége. Rettenetesen sajnáltam."
(Radákovich Mária visszaemlékezése, forrás: Vargha Balázs beszélgetése Radákovich Máriával, PIM Hangtára, K03008.)
Hozzászólások