"A kor szokásainak megfelelően először egy prostituálthoz vezetik, aztán viszonya lesz a cselédlányukkal. A kiszolgáltatott tanyai lány pedig, mint valami kísértet, vissza-visszajár – még Édes Anna alakját is átszínezhette. Kosztolányi szégyenkezik majd nagyzoló, tisztátalan viselkedése miatt – sok-sok év után is vezekel, s amikor a megnyomorított, küszködő szegényemberekről ír, a saját részvétéről és elkötelezettségéről, gyakran legelőbb a kihasznált és elhasznált cselédlányokat vonultatja föl.
[…] beküldi egyik versét a Budapesti Naplónak, s az újság 1901 októberében közli is. Mi tagadás, ebben a zsengében a legelfogultabb olvasó sem fedezheti fel a tehetséget, Kosztolányit azonban megrészegíti a gyors elismerés. Másképpen viselkedik, mint eddig: kihívó, különcködő lesz. Még ötödikben nagyszerű bizonyítványába egy »kevésbé szabályszerű« beírás kerül magaviseletből, mert március 15-én, hazafias érzésének engedve, nem ment iskolába. Sejthetően ez a »szabotázs« nem ütközött szülői ellenállásba, hiszen a következő évben, amikor már Kosztolányi Árpád a gimnázium igazgatója, a forradalom évfordulóját hivatalos ünneppé avatják, és iskolai szünetet rendelnek el. A nagydiák másféle vétségeket követ el. Csillogási vágya, öntudatoskodása zörrenti össze a tanárokkal.
[…] Kosztolányi először tapasztalta meg a szegénységet [ti. Bécsben, egyetemistaként], az igazán nyomorúságos diákéletet. A hónapos szobában négyen laktak, Kosztolányi két lengyel és egy osztrák fiú mellé költözött, s mindüknek kevéske pénze volt. Fűteni nem tudtak, télikabátban ültek és tanultak, a mosdóvíz befagyott a tálkában, villamosra nem futotta, s jóllakni is csak akkor sikerült, ha otthonról csomag érkezett. Ebben a szűkösségben pedig csöppnyi romantikát, érdekességet sem lát – szenved a valódi nélkülözéstől; türelmetlen, mert úgy érzi, a hiány csakis gátolja. A mindeddig kifogástalanul ellátott, védett ember szinte igazságtalannak tartja az átmeneti szegénységet."
(Forrás: Levendel Júlia: Így élt Kosztolányi, Budapest: Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985, 26-27, 36-37.)
Hozzászólások