kosztolányidezsőtér

Tudom, hogy magasságba küldtek
S pályám grádicsát mégis sírva hágom.
Rút bűn az én szomoruságom.

Víg zengedezésre hivattam
S gonosz jajjal illettem nagy személyed,
Jehovák Jehovája, Élet.

Feledtem, hogy szent az én testem,
Mert örök Rend fehér folyói mossák:
Csodálatos csodálatosság.

Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.

És egyformán szent minden élet,
Magverő vagy rothadt, csirátlan semmi,
Bűn az életet nem szeretni.

Minden nemzés, a meddőség is,
Zseni, állat-sor egyben-egyek, hősök,
Belső sebek s varral-verősök.

Csak örülni szabad, örülni,
Ellankadni soha: mindent lebírni,
Sírni nem szabad, sohse sírni.

Jehovák Jehovája, Élet,
Minden jajom víg-hahotázva szánom,
Bocsásd meg a szomoruságom.

Hogy ne csak Desiré mesterről emlékezzünk meg folyamatosan, hanem a "Hallgattassék meg a másik fél is!" latin közmondás szellemiségét kövessük, íme egy kis programajánló, Ady Endre emlékére:

Kocsi-út az éjszakában-konferencia
Nagykároly–Érmindszent–Nagyvárad 
2011. május 6–8.

A KONFERENCIA HELYSZÍNE PÉNTEKEN ÉS SZOMBATON: SZENT LÁSZLÓ KÖZÖSSÉGI HÁZ, Nagykároly (Carei), Somes u. (Fényi u.) 14.

ELNÖK: VÉGH BALÁZS BÉLA

16.00–16.10 DEÁK ENDRE lantművész játéka
16.10–16.15 VARGA SÁNDOR: Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
16.15–16.20 KOVÁCS JENŐ polgármester megnyitója
16.20–16.30 VÉGH BALÁZS BÉLA tanszékvezető köszöntője
16.30–16.50 MARKÓ BÉLA: Kocsi-út a magyar költészetben
16.50–17.10 IMRE LÁSZLÓ: Inkonzisztens valóságélmény – inkongruens képalkotás (Ady: Kocsi-út az éjszakában)

17.10–17.30 Hozzászólások, szünet

ELNÖK: IMRE LÁSZLÓ

17.30–17.50 BÓKAY ANTAL: Szelf-vesztés és melankólia egy végzetes kocsiút alkalmával
17.50–18.10 FARAGÓ KORNÉLIA: A törés helye és a töredékesség ideje (Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában)
18.10–18.30 NYILASY BALÁZS: Miért szép a Kocsi-út az éjszakában?
18.30–18.50 KABDEBÓ LÓRÁNT: A Megdicsőült éj és Az éjszaka zenéje (Ady Endre Schönberg és Bartók között)
18.50–19.10 DOBOS MARIANNE: Pokol és menny között (Ady Endre és a földre hozott tűz)

19.10–19.30 Hozzászólások, szünet

19.30–20.10 A Collegium együttes régizene-koncertje (a helyszínen)

20.30–21.30 Vacsora az előadók számára a Hotel Select éttermében

21.30-től IRODALMÁROK ÉJSZAKÁJA (az étteremben)
TOLDI ÉVA a Ki viszi át a Szerelmet című kötetet,
IMRE LÁSZLÓ NYILASY BALÁZS Arany János balladái,
CSUTI BORBÁLA VÉGH BALÁZS BÉLA Kalandozások
a gyermekirodalomban, FARAGÓ KORNÉLIA FINTA GÁBOR
Modernitás és modernizáció című könyvét mutatja be

 "Ki merem jelenteni, hogy a jámbor és istenfélő férfiú az emberiség magasabb rendű képviselője, mint az a mozgékony gúnyolódó, aki szívesen nevezi magát »értelmiséginek«, és büszke arra, hogy ügyesen bánik az eszmékkel, amelyeket a saját tulajdonának tekint, bár a zálogházban kapta őket, és a szív egyszerűségét hagyta ott cserébe." (Czesław Miłosz)

"nem írtam dicshimnuszt korunk valamelyik államférfiának tiszteletére, holott nemegyszer pocsékoltam az időmet még ennél is fölöslegesebb dolgokra." (Czesław Miłosz)

"korunkban esztelen és jószívű, vagy eszes és szívtelen emberek viszik a prímet, olyan viszont alig akad, aki eszessége mellett jó természetű is lenne." (Czesław Miłosz)

"Dante, aki kísérője nélkül elpusztult volna a szörnyűségek közepette, letért a mélység fenekére és megérintette a Sátánt. Csak akkor került át a másik oldalra, a Poklon túlra, s kezdett fölfelé kapaszkodni a Purgatórium hegyére." (Czesław Miłosz)

„hogy a gondolkozásnak az a heve, mely a nagy gondolkozót a szellemi üzekedés állandó készségében tartja, a lírában ki ne ütközhetne, ezt csak az impotencia találhatta ki a maga szépítésére. A nagy gondolat nem az, amit bizonyos helyen s bizonyos madárnyelven mondanak, hanem ami odacsap életünk gyökeréhez, s szemléletünkben alakítja a világot.” (Németh László)

„A nyárspolgár vagy szenved vagy örül, boldog vagy boldogtalan; Ady tudja, hogy boldogság és boldogtalanság nem ellentétek, hanem kiegészítik egymást; a halál elleni küzdelemben felbuzgó életerő: ez maga a boldogság s ennek a boldogságnak a magassága csak boldogtalanságunk mélységével mérhető.” (Németh László)

„Az egyéniség és a szabadság kétségtelenül a modern kultúra legnagyobb eredményei. De minden egyes individuum korlátlan ragaszkodása a szabadsághoz a negatív beállítódáshoz vezet a társadalommal szemben és a kultúra mélységesen elidegenedik környezetétől. […] Amikor a művésznek volt társadalmi szerepe, amikor a művészek pontosan tudták, hogy mi volt a művészet szerepe, akkor sohasem csak az önérdek szempontjai határozták meg tevékenységüket. […] Kiderült, hogy a szabadság és az elidegenedés kibogozhatatlanul összefonódtak, hogy a két dolog ugyanannak az éremnek a két oldala.” (Suzi Gablik)

(Illusztrációnkon Valori Fussell alkotása látható.)

 Örömmel értesítünk mindenkit, hogy igen nagy érdeklődés mellett lezárult a nemrégiben kiírt irodalmi pályázatunk első fázisa! Összesen mintegy 115 pályamunka érkezett be, köztük versek, novellák szép számmal, a legváltozatosabb „kosztolányis” témákban. Nem egy közülük igen humoros, de akadnak elgondolkodtatóbb írások is. Ezúton is nagyon szépen köszönjük a beérkezett munkákat! Örömmel állapítottuk meg, hogy Kosztolányi Desiré mester művei mennyire inspiratívan hatnak folyamatosan az alkotókra és az olvasókra.

Időközben összeállt a zsűri is, s megkezdte munkáját. Eredményeket május első felére tudunk ígérni, a felolvasóestünket pedig május 27-ére tervezzük.
A továbbiakról folyamatosan tájékoztatjuk majd a tisztelt érdeklődőket!

A Szerk.

(Desiré mester gondolatai a Feltámadásról és a Tavaszról)

"A Kálváriára járatjátok az embereket, és a szenvedés szépségeit magyarázzátok nekik… És megjön a nagyhét. Elnémítjátok a harangokat. Felállítjátok a nagy Halott sírját. És döbbenve áll a világ a nagy ravatalnál. De nagyszombaton felzúgatjátok a Rómából visszatért harangokat. Aranyos karingbe öltöztök, és megindul az öröm mámorában ujjongó körmenet. – Alleluja! Föltámadt Krisztus e napon! A körmenet szegélyén sorfalat állnak a fák, zöld rügyekkel figyelnek rátok. – Igen! Igen! – mondogatják. Valóban itt van a feltámadás, a tavasz! Olyan szép mindez, hogy az Egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk.

Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket, és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az Egyházat törölné el."

(Kosztolányi Dezső szavai Harsányi Lajos pap-költőhöz.)

 Ugyan nem Szerkesztőségünké a kiírás, de érdekesnek találtuk, illetve a BOR mint olyan barátai vagyunk mi is, ezért közöljük az alábbi felhívást: (A Szerk.)

"Nagykorúvá vált a »Kézjegy« Tolnai Tollforgatók Klubja. A 18 éves közhasznú kulturális egyesület borversíró pályázatot hirdet, szekszárdi borászok támogatásával. Pályázhat, magyar nyelvű, legföljebb három verssel bárki, életkortól és lakóhelytől függetlenül. Határainkon túlról is. A versek terjedelme nem kötött. Beküldhetők borítékban (Kézjegy klub, 7100 Szekszárd, Kölcsey ltp. 21. III/4.) vagy e-mailben (kezjegy@gmail.com). Kérjük, a szerző nevét ne írják oda a versekhez, csak egy jeligét és egy elérhetőséget, amelyen értesíthető lesz, aki nyer!

Beküldési határidő: 2011. május 20.

A zsűri elnöke: Tamás Menyhért,

József Attila-díjas költő.

I. díj: 100.000 forint + 18 üveg bor

II. díj: 50.000 forint + 12 üveg bor

III. díj: 30.000 forint + 6 üveg bor

A díjátadásra a szeptemberi Szekszárdi Szüreti Fesztiválon kerül sor. A legjobb műveket közreadjuk a Kézjegy klub következő antológiájában."

 (Új rovatunkban Kosztolányi Desiré mester intimebb pillanataival kapcsolatos "tudnivalókat" tárunk az olvasók elé, forrásdokumentumok felhasználásával természetesen… - A Szerk.)

Radákovich Mária: "Egyik levelében írta például, hogy új szalagot kötöttem a hajamba. Nem kötöttem új szalagot. Hanem ezek az újságírók ott jöttek-mentek. Én voltam egyedül, akinek semmi közöm nem volt az újságírókhoz. És úgy odajöttek, és beszélgettek velem, és biztosan azt mondták, fecsegtek össze-vissza, és azt mondták, hogy udvarol valaki. Nem volt igaz. De volt ott egy újságíró, aki lehetőleg velem volt, de nem tudom már a nevét se. Azt se tudom. Talán akkor se tudtam a nevét. Lehetőleg ott volt. Én kézimunkáztam, ültem, és lehetőleg külön voltam mindig mindenkitől. Csak akkor mentem a többiek közé, mikor ő megkért. Mikor megismertem, és mondta, hogy ne menjek. Szóval ne menjek föl a szobába, hanem maradjak lent este. És akkor vittem a kézimunkámat, és ültem és kézimunkáztam. És az első este ő odaállt mellém, és… Én ültem és kézimunkáztam, és hallottam, hogy »Dezső menj lefeküdni«. Nagyon erős, nőies hang volt. És ő aztán kezet csókolt nekem, de csak nekem, és elment. És borzasztóan sajnáltam, mert megszégyenítette a felesége. Rettenetesen sajnáltam."

"Kérdezte, hogy tudok-e a kiadókkal tárgyalni, és én mondtam, hogy tudok. Azt mondta, mert a feleségem nagyon jól tudott sáfárkodni a tehetségemmel. Ezekkel a szavakkal mondta, ez pontos volt. De mondtam, én nem tudom ezt csinálni. Azt mondta, akkor ezt úgy kell csinálni, mert egy pillanatra nem akar nélkülem lenni, amerre megy, el kell… mert autóval megyünk, taxival megyünk, és lenn a taxiban várom, és akkor ő… És egyszer el kellett neki valamiért a rádióba menni, és… Azt hiszem pénzt kapott, igen. És akkor taxival mentünk, és megmondta, hogy így kellene máskor is várni rá, hogyha összekerülünk. És akkor belegyömöszölte a pénzt a zsebébe, és mutatta, hogy nézd, milyen sok pénzt kaptam. És mondta, hogy nem fog spórolni. És akkor mondta, hogy ő még soha életében egy gázszámlát nem fizetett ki. És akkor fölhívott telefonon, és mondta, hogy »Mária, képzeld, kifizettem a gázszámlát«."

(Forrás: Vargha Balázs beszélgetése Radákovich Máriával, PIM Hangtára, K03008.)

(Fordította: Kosztolányi Dezső)

A barna lejtőkön arany sugár ég,
fényes habokba mosdik a vidék;
de a síkokra ráborul az árnyék,
borzongva jő a hűvös, esti lég.

A gizgazos, zsombékos, csúnya posvány,
a meztelen szírt, a fa, a homok
indul-mozog, és a magányból ocsmány
sóhajjal az új nap felé zokog.

A nagy folyó sötéten bugyborékol,
a hold meszes párákon át kigyúl,
fel-felcsillan egy kajmán háta néhol
a hold kemény-hűs sugaraitul.

Az egyik éhesen kúszik az árra,
csattog kovácsolt állkapcáival;
a másik kérges vas-torkát kitárja,
hogy fújja át az éles szélvihar.

A jaguár a mahagóni-lombban
vár húnyt szemekkel, lesve, komolyan.
De szimatolni kezd az orra nyomban,
friss hússzagot sodor a szélroham.

Izmos farán ül, űzi vad kívánság,
foggal-karommal pedzi a tusát,
vérszomjasan tépázza a fa háncsát,
rózsás nyelvével nyalja bajuszát.

Majd körbe szökken izmos, könnyű farka,
a fához vágja a sóvár lesen:
lapos fejét kemény talpára hajtja,
s alvást mimelve horkol édesen.

Egyszerre csend lesz, fekszik, mint a szikla,
a gallyak közt aléltan és sután,
most egy kövér ökör siet a síkra
és gőz lövell ki tágult orrlyukán.

Hármat se lép. Már megkövül egészen:
ott a facsúcs zöld rejtekébe fenn,
agát-arany, két óriási vér-szem
mered reá szikrázva, nesztelen.

Bután inog már roggyant-béna lábán,
felbőg, hogy mégse hagyja el magát;
a jaguár lejő prédája láttán,
megkapja biztosan puha nyakát.

Az ökör enged, villás szarva port hány,
legyőzte a vad szörnyű ereje.
A jaguár szorítja őt mogorván,
s őrült iramban vágtat el vele.

Köröskörül ijesztő puszta ásít,
holdfényben úszó nagy szikláival,
az ökör vérzik, kéjeleg a másik,
megrészegíti a friss vérital.

Fekete éjbe tűnnek mind a ketten,
a szemhatár tág, széles és süket:
zajuk a csöndbe sikkad el rekedten,
éjjel födi bús küszködésüket.

 Desiré mester ímigyen nyilatkozik műfordításairól a Modern költők második kiadásának előszavában: "Bevallom, azzal a hittel fordítottam le ezeket a verseket, hogy egykor majd eldobom őket. Hogy most megjelennek, puszta véletlen." Most mi is ezt mondjuk: a következő versnek (is) a megjelenése "puszta véletlen". Mintegy az univerzum szeszélye. Úgyhogy leljük benne örömünket, amíg lehet, s élvezzük a Szent Ördögöt, Baudelaire-t, Desiré mester tolmácsolásában! (A Szerk.)

Egy mérges angyal száll, előretörvén,
És megragadja a bűnöst, karon,
Cibálja a haját s szól: "Ez a törvény."
(Jóangyalod vagyok.) "És akarom."

"Szeretni kell – ne fintorítsd a képed –
Társad, ha görbe is s bicegve lép,
Hogy majd kibontsd, ha Jézus jő elébed,
Jótetteid virágos szőnyegét."

"Ez a szeretet! És ha már kihúnynak
A lángjaid, gyújtsd újra meg az Úrnak,
Ez az igaz Gyönyör s a Hatalom."

És a kegyes angyal vad átkokat szór,
Megöklözi a hitványt, ámde akkor
A bűnös égre bőg: "Nem akarom."