Igazi nyáresti történettel készültünk ez alkalommal! Bár sokan ismerik azokat az anekdotákat, amelyek Kosztolányi mester első szerelmes éjszakájáról tudósítanak, mégsem árt ezeket időnként fölelevenítenünk!
A kamaszodó Kosztolányi Desiré minden valószínűség szerint egy utcalánynak köszönhetően ismerte meg a testi szerelmet. Fenyves Ferenc – a Bácsmegyei Napló későbbi felelős szerkesztője és tulajdonosa – visszaemlékezéseiben olvashatjuk a fölavatás történetének egyik változatát. Ő és Desiré mester Előre címmel, közösen készítették azt a diáklapot, amelynek háziszerzője volt többek között Csáth Géza és Munk Artúr is. A Mégegyszer elmondom… című kötetből az alábbiak derülnek ki a lapkészítéssel és a (testi) szerelem rejtélyeit fölfedező Kosztolányival kapcsolatban:
„A harmadik szám után a vállalat anyagilag összeroppant. […] Kosztolányi Dezső az Előre forgótőkéjének felhasználása árán ismerte meg a szerelmet, mert az egy forint ötven krajcárt kitevő tiszta vagyont egy szőke démonnál feláldozta a szerelem oltárán. Mi többiek szintén nem károsodtunk, mert a megismerkedéstől a beteljesülésig terjedő folyamatot olyan élénken mesélte el előttünk, hogy szinte egyek voltunk az élvezetben. Viszont az öreg Wilheim bácsihoz, a háziorvoshoz, ő egyedül szaladt fel ijedten […] a kedves, jó, öreg orvos nagyot nevetett, amikor a pácienst megvizsgálta, megállapította, hogy egyszerű bolhacsípés az, amiből a gyermeki képzelet vérbaj-elefántot csinált.”
Kosztolányi Dezsőné azonban egészen máshogy meséli el a történetet, mint Fenyves. Az ő verziója alapján Desiré mester tizenhat éves volt, amikor Ángyán Béla gyógyszerészgyakornok – aki szintén az Előre című diáklap munkatársa volt – elvitte egy prostituálthoz, a „pólai lányhoz”. Ahogyan a feleség elbeszéli a „szertartást”: „Felveszi ünneplő ruháját, húga gyöngyvirágparfümjével beillatosítja magát, fehér szegfűt tűz a kabátja gomblyukába, fehér cérnakesztyűt húz. Összeüti bokáját, bemutatkozik, és kezet csókol a lánynak.”
Ugyan már nem a fölavatás kérdésköréhez tartozik, de Kosztolányi Dezsőné e ponton szól egy cselédhistóriáról is. Ismét őt idézzük: „Éjszakánként, harisnyában kilopózik az engedelmes, kedves tanyai lányhoz, azután egyszerre észreveszi, hogy a lány sokat sír, s egy napon elmegy, szó nélkül otthagyja a szolgálatot. »Ügy« nem lett a dologból, de ő mindvégig szégyenkezett akkori »úrfi« magatartásán, s a cselédlányokkal egész életében előzékenyen, tiszteletteljesen viselkedett.”
Ha belepillantunk Kosztolányi mester későbbi naplóföljegyzéseibe, olyan részletekkel is találkozunk, amelyek valóban a cselédlányok felé irányuló „előzékeny, tiszteletteljes” viselkedésről árulkodnak: „Bözsi látogatása. Sír, szeme könnyes arra a hírre, hogy rákom lehetne. Azt beszélte, hogy velem együtt követ el öngyilkosságot. Édes ölelkezés a díványon. Ő az én mindenem.” (Napló, 1933–34) Ha pedig még tovább lapozgatjuk a napló oldalait, arra is fény derül, hogy az utcalányokat később is szívesen látogatta a Mester.
Soraink olvasásához – kísérőként – egy pohárka francia koktélt ajánlunk!
Francia koktél (recept)
Hozzávalók 2 személyre:
-
200 ml pezsgő
-
50 ml gin
-
2 kiskanál citromlé
-
2 kiskanál cukor
-
2 szelet narancs
-
2 szem cseresznye
Elkészítés:
A pezsgőt, gint és a citromlevet, valamint a cukrot beleöntjük egy pohárba, és jól összekeverjük!
(A recept forrása: http://koktel.network.hu/blog/koktelozok-kore-blogja)
Hozzászólások