(Ezúttal a Zsivajgó természet darabjaiból szemezgettünk… – A Szerk.)
OROSZLÁN
- Csak pár percnyi időm van. Hajdan az állatok királya, ma csak köztársasági elnöke az állatoknak, meggyőződéses demokrata, aki halad a változott időkkel. Mindenki meggyőződéses demokrata, ha nagyon kényszeritik rá. Elvakult alattvalóim nem akartak engedelmeskedni annak a legszentebb kötelességüknek, hogy fölfalassák magukat velem. Most emlékirataimon dolgozom. Itt kimutatom, hogy nem is voltam kegyetlen. Azt is tagadom, hogy annakidején különösen pályáztam volna az arénák keresztényeire. Ebben a tekintetben sohasem ismertem valláskülönbséget. Nem hallod? Ez az orditás azt jelenti, hogy vége az audienciának.
FARKAS
- Jogot nekem, jogot! Nyájat és pásztort! Piroskát és nagymamát! Minden Piroskát és minden nagymamát! Vadászati tilalmat mindenkinek! Vadászati engedélyt a számomra! Ólat és otthont! Aggkori biztositást! Különben az ellenzéken maradok és orditok!
MACSKA
- Csak én, csak én. Azonkivül ki még? Nem látom. Nekem mindenki idegen. Szivem körül a részvétlenség burka, a közöny. Házias hisztérikaként üldögélek a családi körben. Szemem sohase könnyezik. Az csak lát. Zöldes sugárkévéje mint a röntgen, átvilágit mindent. Családfámat az istenekig vezetem föl, a Nap és a Szerelem istenéig. Háromszögletü arcomat a Nap és Szerelem felé forditva, szemrebbenés nélkül bámulom a nézhetetlen lángot. A szfinkszekkel tartok atyafiságot, akik nem fejtették meg titkukat. Én, afféle kis zseb-szfinksz, ennek a titoknak egy szemerjét hordozom villamos bundámon. Nem vagyok oly rejtély, mint szfinksz öreganyám, de mindenesetre fejtörő, melytől fejgörcsöt kaphat az, aki nyitjára akar jönni. Egyiptomból származom. Állandóan kesztyüt viselek, még étkezés közben is, állandóan mosakszom, öltözködöm. Rögeszmém a tisztaság. Boszorkányos éjeken a háztetőn lesem udvarlóimat. Folyton az erkély-jelenetet játszom. Mint Julia hallgatom Romeomat, aki lenn kétségbeesetten és édesen nyávogja szerelmes verseit.
PÁRDUC
- Tizparancsolatom mindegyik parancsolatja ezt hirdeti: ölj! Robbanó dühömet csak izmaim acélpáncélzata tartja vissza. Maga a rombolás vagyok, a gonoszság. Ki meri mégis azt állitani, hogy nem vagyok szép? Sárga bundám, mint a nap. Ruganyos lépéseimben az erő kecses, művészi lüktetése érzik. Almazöld szememben ábrándok szunnyadnak. Oktondi erkölcs-csőszök, akik azt papoljátok, hogy a szépség és jóság mindig együttjár, ne áltassátok magatokat. Látjátok, hogy a szépség kitünően összefér a gazsággal is.
TIGRIS
- Magánzárkába csuktak, rácsok mögé, mint elmebeteget, mint dühöngő őrültet. Téveszmém a hús és vér. Ezt belátom. Szeretnék meggyógyulni. Küldjétek ketrecembe Bicsérdyt, csak egy-két pillanatra, hogy megtéritsen a növényevésre. Izgatottan várom.
Hozzászólások