(Poszt-posztmodern versparódia)
Itt vagyok és unatkozom
lóg a számból a cigaretta
vég
de nem csak a cigaretta,
ami most véget ért
mert minden egész összetört
nálam is
nekem is
most is
az ezredfordulón
ebben a vattacukor-ízű éjszakában
ahogy meglátom a hajad
benne a raszta
azta
te vagy, vagy nem te vagy
nem látom már a mámortól
ettől az ezredfordulóstól
stul stül stól
és már úgy unom magam
unom ezt a verset is
unok mindent
mert minden unalmas már nekem
unalmas vagy te is
te ki? Ki te?
Nincs értelme a létigének
se a személyes névmásoknak
se semminek
se a mindennek
megyek
inkább pénzt keresek
nem verem itt magam
az alkonyatban
ebben az ihletett órában
hogy verset írjak
pedig tudnék
ilyen szépeket, de hányat
hányat
hányat a világ
olyan igazságtalan, hogy az már na
márna
hal
halál
sakál
morál
zabál
piál
ál
álságos sorok
most már tényleg megyek
mert minden olyan minek…
Hozzászólások