HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (53) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) slam-poetry (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) weöres-sándor (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2012.02.03. 22:47 An-jou

Remake: Pacsirta, avagy a magyar Justine. Remény (kritikátlan kiadás)

(T. OLVASÓINK! MOST EGY PARÓDIA KÖVETKEZIK! - A SZERK.)

Marquis de Sade és Desire de Kostolany emlékének

LEGELSŐ FEJEZET
(melyben az olvasó megismerkedik két öreg libertinussal s a remény elején még igencsak ártatlan leányukkal, ki életük bálványa, és hall egy meglehetősen körülményes pusztai kis kirándulásról is).

A díszes, csilláros és tükrös ebédlő támlás, kellemesen puha bársonyos díványán nemzetiszín zsinegdarabok, cukorspárgavégek, papírok foszlányai hevertek, melyek egykori orgiákra emlékeztettek, s a helyi erotikus újság egy izgalomban szétszaggatott példánya, melynek homlokán kövér és vaskos címbetűkkel ez volt olvasható: Sárszegi Éjszakák, 1899.

A falikaptár, a tükör mellett, az erős kiverőfényben föltüntette a hónapot, napot: Május 13. Péntek.

Az ingaóra pedig, mely cifra, fa-faragványos üvegtokjában járt és járt és járt, és csak járt… Le és föl, föl és le, ki és be, be és ki… És közben sárgaréz-sétálójával apró darabokra vagdalta és szabdalta, fogaival tépte és szaggatta a végtelennek látszó napot, egyszer csak megmutatta… az időt: hajnali ½1.

Apa és anya csomagolt az ebédlőben.

Egy vedlett, barna bőrönddel szórakoztak. Becsúsztatták a sűrűfésűt a válaszfalán lévő vászontáskába, aztán összeszíjazták, úgy, ahogy egymást szokták a régi szép időkben, s a földre tették.

Ott állt már útrakészen, repedésig tömve mindenféle holmival, kétoldalt hatalmasan kipuffadó hassal, akár a macska, amelyik majd kilencet kölykezik, s még emlékezik kölykei fogantatására, amit megelégedett nyávogással és dorombolással juttat kifejezésre.

Csak még az asztalon levő utazókosárba tettek be egyet-mást: a fekete és vörös csipkés női bugyogót, a melltartókat, a harisnyakötőt, a mídert és a baby dollt, a blúzt, a nyuszis-pompomos mamuszt, a cipőgombolót, melyet leányuk már gondosan, mit sem sejtve, odakészített.
— A fogkefe, — szólt sokatmondó somolygással apa.
— Lám, a fogkefe, — bólintott kacéran és hamiskásan anya — majd itthon maradt a fogkefe.

Fejét csóválva már sietett is a folyosóra, onnan a parfümös, rózsaszín leányszobába, hogy a zománcos bádogmosdóról hozza azt a bizonyos fogkefét. Maguk között legalábbis csak így nevezték.

Apa izgalomtól remegő kezeivel még egyszer letapsikolta, végigsimította a holmikat, gyengéden megsimogatva a sok csipkés női fehérneműt, hogy még jobban egymáshoz lapuljanak.

Sógora, Bozsó Béla, az asszony testvérbátyja, több ízben meghívta őket a hosszú, forró, fullasztó és füllesztő nyarakra, hogy Tarkövön, a birtokán kipihenjék magukat.
A nem-nagy, százholdas puszta közepén, rozoga gazdasági épületek között emelkedett a háromszobás, titokzatos libertinus „kastély”, oldalt tágasabb teremmel, a vendégszobával, melynek erotikus festményekkel díszített falaira, vadászfegyvereire, agancsaira, egyéb izgalmas kínzószerszám-készletére igencsak jól emlékeztek.
Évek óta nem jártak itt, de anya sokszor emlegette a „birtok”-ot, a domb alatt bujdosó kis nádas, szittyós eret is, melynek hullámain valaha, gyermekkorában, papírcsónakokat úsztatott, egészen úgy, ahogy a kis Flora tette a tóparton, James regényében. Botot szúrt a kis csónak közepébe, s gondolatai a homorú és domború tárgyak különös egymáshoz simulásán jártak gyakorta.

Folyton halogatták ezt a bizonyos kirándulást.

Az idén azonban minden levél, melyet a pusztáról kaptak, azzal végződött, hogy jöjjenek már, minél előbb jöjjenek!

Májusban végre elhatározták, hogy meglátogatják őket. Végül úgy adódott, hogy ismét itthon rekedtek, nem szívesen mozdulnak ki, már öregek is, hanem elküldik maguk helyett a leányukat, egy hétre, hadd ismerje meg ő is a „pusztai örömöket”. Ő úgyis sokat dolgozott, ráfér a pihenés, s még nem igazán ismeri, mi mindent rejthet egy ifjú leány számára a vidék.

A hírt a rokonok kitörő örömmel fogadták.

Mindennap jött a posta. Béla bácsi, meg a felesége, Etelka néni, levelet írt a leánynak, a leány válaszolt rá, az anya a sógornőnek írt, az apa a sógornak, megkérve őt, hogy ő maga, személyesen várja kocsival, mert az állomástól a tanya háromnegyed órai járásra volt, jó messze mindentől, emberektől, élettől. Aki egyszer odament, bizony, nem jött onnan egykönnyen vissza. Minden apró mozzanatban megállapodtak.

Az utolsó napokon mégis sürgönyök keresztezték egymást, melyek a legkisebb részleteket is tisztázták. Már nem lehetett lemondani az útról…

Anya visszajött, hozta azt a bizonyos fogkefét. Apa gondosan selyempapírba pakolta.
Még egyszer körülnéztek a szobában és mikor látták, hogy nem maradt künn semmi egyéb, rányomták a kosárra a fedelét.

De a kulcs nem fogott, a zár mindig kipattant. Akárhogy is erőltette apa, az a kulcs csaknem akart beletalálni annak a zárnak a lyukába. Bosszantotta is a dolog, hogy éppen most. Ezért hát a kosarat cukorspárgával kötötték át, úgyhogy apa sovány mellével ránehezedett s homlokerei igencsak kiduzzadtak.

Ezen a napon korán ébredtek mind a hárman, legott csomagolni kezdtek és a rendkívüli izgalomban csak ide-oda bódorogtak. Még ebédelni sem tudtak rendesen, nem jött meg szokásos farkasétvágyuk, mert folyton eszükbe jutott ez, az…
Most azonban elkészültek.

A kosarat is letették a földre, a bőrönd mellé. Targonca zötyögött az udvar téglázott útján, mely a Petőfi-ucca járdájától a kertbe vezetett, egészen a verandáig.
Beállított egy langaléta kamasz, ki a bőröndöt, kosarat közönyösen a targoncára helyezte, jól megtolta, befelé, aztán meg kifelé, az állomásra.

Apa egérszürke ruhát viselt, mely pont olyan volt, mint a haja. Mindig ezt vette föl, mikor kilépett az utcára. Ezzel tudta leginkább elrejteni valódi énjét a sárszegi kispolgárok elől. Már erősen őszült, bajusza deresedett, szeme alatt kis zacskók lógtak, gyűrött, elhasznált, pergamentes bőrből. Tekintete kiélt volt, szája széle folyton rángott, mint akinek valamiféle elvonási tünetei vannak.

Anya fekete ruháját hordta, mint mindig, mivel azzal leplezte leginkább fekete csipkés bugyiját, melltartóját, kombinéját. Ha fehér ruhát vett volna föl, izgató fekete holmijai bizony sok fiatalember érdeklődését felkeltették volna. De erre semmi szükség nem volt. Legalábbis apa szerint. Anya haja, melyet dióolajjal simított, még nem mindenütt fehéredett, redők sem igen mutatkoztak arcán, csak homlokán futott át két mélyebb ránc. Tulajdonképpen friss volt, mint egy barack, mely alig várta, hogy újra és újra beléharapjanak.

Mégis mennyire hasonlítottak. Szemükben ugyanaz a tüzes fény rejtőzött, vékony, porcogós orruk egyformán hegyesedett ki és fülük is egyformán piroslott.

A faliórára pillantottak. Apa megnézte zsebóráját is, mely pontosabban járt. Kimentek a verandára. Innen a kertbe kiáltottak, egyszerre:
— Pacsirta.

Egy leány ült a kényelmes padon, a virágágyak előtt, a vadgesztenyefa alatt, megrészegülve a rózsák illatától. Sárga pamuttal horgolt valami terítőt, de közben szürcsölgette kis nyári koktélját is, mely ott hívogatta mézédes ízével a darazsakat, a tűsdoboz mellett.

Csak fekete haját lehetett látni, mely — akár lomb a földre — árnyékot vetett arcára, melynek háromnegyed részét eltakarta, pusztán egynegyedét mutatta.
Nem mingyárt mozdult. Lehet, nem is hallotta.
Aztán szeretett így maradni, lehajtott fejjel, maga elé bámulva, sokáig, hogy érezze azt a mámoros szédelgést, ami ilyenkor, a nyári hőségben, koktélja szürcsölése közben kerítette hatalmába.

Megesett, hogy zajt hallott, de azért nem tekintett föl. Olyannyira magán kívül volt, hogy meg is feledkezett környezetéről. Időn és téren túl érezte magát.

Most erősebben kiabáltak:
— Pacsirta.
És még erősebben:
— Pacsirta.

A leány a veranda felé nézett, melynek legfelső lépcsőfokán állt apa és anya. Őt nevezték el így régen, Pacsirtának, nagyon régen, mikor még énekelt. Azóta a név rajta ragadt és viselte, mint kinőtt gyermekruhát. De nem szerette. Legszívesebben nevet változtatott volna. Valami franciás névről ábrándozott. Mondjuk Juliette, vagy épp Justine…

Pacsirta mélyet sóhajtott, — mindig mélyet szokott sóhajtani — összegombolyította pamutját, munkakosarába tette és a vadszőlővel befuttatott lugas felé tartott. Szóval, mennie kell, gondolta, nemsokára indul a vonat, ma este már nagybátyjáéknál alszik — ahogy ekkor még ez a naiv teremtés hitte —, a tarkövi pusztán. Kissé kacsázva, megrészegülve az italtól és az illatoktól, jött előre.

Az öregek becéző mosollyal figyelték, hogy közeledik.

Majd, amint arca hirtelen föltünt a lombok között, a szülők száján kissé elhalványodott a mosoly. Arra gondoltak, talán most látják utoljára ilyen ártatlannak leányukat.
— Mehetünk, aranyos, — szólt apa, hamiskásan a földre tekintve.

(Talán folytatjuk!)

Szólj hozzá!

Címkék: remake paródia pacsirta


A bejegyzés trackback címe:

https://kosztolanyidezsoter.blog.hu/api/trackback/id/tr304060778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.