HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (53) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) slam-poetry (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) weöres-sándor (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2012.01.03. 12:15 Deziré

„Ennek a szellemnek vajmi kevés tere és címe lehet itten” – Kosztolányi önvallomása

 (Kosztolányi mester egy ízben – az Ady-vitát követően, 1929-ben – alaposan kifakadt. Összefoglalta, mi az, amit érez nem pusztán az esettel kapcsolatban, hanem egyáltalán azzal a szellemi-kulturális-politikai közeggel kapcsolatban, amelyben élt. Most így, 2012 elején talán kissé furának hathatnak sorai, s örülhetünk annak, hogy a kívülállók szemével olvashatjuk keserű tapasztalatait. Azóta szerencsére eltelt 83 esztendő, így a „bölcsebb jövő” perspektívájából tekinthetünk az akkori belharcokra. Szerkesztőségünk ezeket a múltidéző gondolatokat ajánlja szeretettel olvasóink figyelmébe, az Újévet köszöntendő! BÚÉK mindenkinek! – A Szerk.)

„Nem láttam még földet, ahol ennyire gyűlölték volna azt, ami van, értéket, a tudást, az írnitudást és annyira szerették volna azt, ami nincs: a jövőt, amely olyan lesz (mint a jelen…) – a kétest, a közepest… a szónokló ürességet, (a […]zékeskedést), az alkotni vágyást és nem az alkotást.
Írni-tudásomat takaros és csinos kis jelzőcskével illették és az írástudatlanságot égbe magasztalták.
[…]
Grillparzer írta kajánul, hogy ha Kant A tiszta ész kritikáját magyarul írta volna, alig kelt volna el belőle pár példány. De [olvashatatlan szó] tartom, hogy Montaignet, Pascalt nálunk talán ki sem adták volna, mert nem találták volna elég mélynek és Vauvenargues-t és La Bruyeret [!] bizonyára csak ügyesnek, csinosnak, takarosnak nevezték volna azok, akik tartalmon többnyire valami szónokias komolykodó és fontoskodó nehézkességet, darabosságot és [olvashatatlan szó] akarnak érteni. És előre bizalmatlanságot szavazva maguknak [?], az tetszik nekik, ami nem tetszik és az imponál, ha nem értik azt, amit olvasnak. A nyegleség az a szellem, [ami?] ellen harcolok.
[…]
Anarchista vagyok testestől-lelkestől. Abból az államrendre nem veszedelmes fajtából, amely nem öl királyokat, az egyént tartja a világ központjának és az élet egyetlen értékének azt, hogy az egyéniségét a maga szűk keretein belül érvényesítheti. Ezért választottam életem formájának a magányt is és dolgom (vagy közösségem?) nincsen is egyéb, mint a család és azok, akik véletlenül körülöttem vannak. Ez kívülről nagyon hasonlít a nyárspolgársághoz, de nem bánom. A nyárspolgárság jobb, mélyebb, mint a piac, ahol folyton hazudni kell, frázisokat mondani. Ellensége a divatos kollektivizmusnak, amelytől minden formájában irtózom.
[…]
Higgye el nekem Révész Béla, aki a Népszavában, a munkások lapjában egy nagyon sunyi mondatban azzal fenyegetőzik, hogy a politikával is előhozakodhatik, ha nagyon kell, hogy mindig, mindenkorom volt annyi közöm a szegényhez, szenvedőhöz, az elnyomotthoz, mint bármely pártpolitikai tagnak és meg is tettem értük a kötelességemet, mint ember, amikor hozzám fordultak és mint író, amikor írtam. Minden írásom, minden észrevételem nekik szól. Azoknak, akik szenvednek, de én részvétemet nem tagadom meg a gazdagtól sem és ha egy pohos bankigazgató kubetikus arccal megy el mellettem és azt hallom, hogy rákja van, nem igen tudok örülni, mert ő is embertársam és nem becsülöm túl a vagyont. A nagy szenvedésben mindnyájan találkozunk és órákig tudtam röhögni, mikor a proletárdiktatúra idején a Vörös Újságban egy vihar színes leírását olvastam, aminek a végén az állott, hogy »Budapest proletárközönsége« percekig gyönyörködött a szivárványban. Mintha én, szegény burzsuj vagy még az sem [3 olvashatatlan szó] nem is láthattuk volna meg, nem is gyönyörköhettünk volna abban a régen elfakult szivárványban.
[…]
Ennek a szellemnek vajmi kevés tere és címe lehet itten, a mi földünkön, elismerem, de vagyok, aki vagyok és én sem »alkuszom«.

[…]
Európa hű fia vagyok én, a nyugaté és bocsássanak meg, hogy itt a Nyugatban kell védenem – ez több, mint minden sámánizmus. Végtelenül [?] fájlalom, hogy rovásírásunk, sok ismeretlen népregénk, szokásunk itt Nyugaton veszendőbe ment, bűvölő verseink és régi ritmusunk, és egészen átnyugatosodtunk, de miután erre az útra léptünk, nincs más – nem lehet visszaáhítozni azt, amit nem is ismerünk és ami mint szólam is tartalmatlan, hanem, ha magyarok vagyunk nyelvünkben, olyan szerelmi vallomást tettünk, aminél nem lehet nagyobb, úgy, hogy az, aki magyarul szidja a magyart, mint Ady is, magyarabb magyar, mint aki idegen nyelven dicséri és rajong érte.
[…]
Renan Jézus élete tett olyan hatást – mutatis mutandis mint az én szerény cikkem a szerényebb keretben. Mert megtudták, hogy Jézus ember.
Az ilyen embert idegennek érzi mindenki és őt [2 olvashatatlan szó] árulónak tartja, mert szabad.
[…]
Mennyire értetlenül állhatok az emberek köztudatában én, ha annyi munkásságom után még ezt kell fejtegetnem és egyik támadóm többek között azt is szememre lobbantja, hogy az »Édes Anna« című regényből, amelyben leginkább kifejtettem politikai meggyőződésemet is, »nem mertem levonni szociális következtetéseket«. Hiszen ennek minden sora éppen azt hangoztatja, hogy nincsen szociális következtetés, csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki embertelen, ha valaki durva, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés se elég megtorlás és a legnagyobb erény a lényegbe ható, figyelmes tisztaszívűség [?], mert többet, gyökeresebbet [?] úgy sem tehetünk itt a földön.”

(Mivel az eredeti kézirat az Aczél-hagyatékban található, melyet nem ellenőrizhettünk, így az alábbi kiadásra támaszkodtunk a szöveg közlésénél: Kosztolányi Dezső Hátrahagyott művei III., Kortársak I., s. a. r. Illyés Gyula, Budpapest: Nyugat, [1940?]. Arról sajnos egyelőre nincs forrásunk, vajon miért csak Desiré mester halála után látott napvilágot a cikk.

Illusztráció: Oliver Ray kanadai festőművész Man Writing /Író ember/ című alkotása.)

Szólj hozzá!

Címkék: újraolvasó aczél hagyaték ady vita irodalom és politika


A bejegyzés trackback címe:

https://kosztolanyidezsoter.blog.hu/api/trackback/id/tr423516067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.