HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (53) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) slam-poetry (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) weöres-sándor (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2010.03.21. 00:35 An-jou

A léggömb elrepült… Fesztbaum Béla Kosztolányi-estjéről

A Vígszínház Házi Színpadához a művészbejárón keresztül vezet az út. Lépcsőfordulókon át avatódunk be ebbe a sajátos világba, hisz látunk menetközben öltözőket, jelmeztárolókat, rejtett zegzugokat. Fönt, a legfölső emeleten pedig kis kamaraszínpad vár. A sötét bejárat mintha elvarázsolt kastélyt sejtetne, s valóban, illuzórikus világba lépünk be. Minden fekete, csak a színpad bíborvörösei világítanak. Bíbor fotel, szék, függönyök szépen elrendezve, kontrasztot képezve a sötét háttérrel, mely hatásra csak ráerősít a vörösbor látványa a fekete zongorán. Az előadás során aztán minden egyes kelléknek szerepe lesz, mindegyik megszólal majd, s fokról-fokra derül ki, mi és miért került a színpadra.

Ebbe a bíbor-fekete enteriőrbe toppan be egy fehér ruhás, elegáns fiatalember, zakóját szabadon a vállára vetve. Megáll előttünk, büszkén a szemünkbe néz, s rákezdi:

„Most harminckét éves vagyok.

Nyár van.

Lehet, hogy tán ez, amire

vártam.

Egészséges bronzarcomat

aranyfénnyel veri a nap,

és lassan

megyek fehér ruhában a

lugasban.”

Aztán elindul a történet. A szegény kisgyermekkel. Naplórészletekkel, versekkel, novellákkal, esszékkel. Ismerős és kevésbé ismert sorokkal. Kosztolányi – mert őt látjuk a színpadon – egyszer lelkes játékos, s bemutatja mackóját, lufit fúj, majd bámulni kezdi az „ódon, ónémet, cifra órát”, mely kínos ketyegésével az idő(nk) múlására emlékeztet. Aztán lassan felnő, s kávéházakba kezd járni. Gondosan beosztja az éjszaka óráit, hogy ki és mikor látogat el ezekbe a századfordulós szentélyekbe. Cigarettázik, vitatkozik, s ír. Közben látja, mi folyik a világban, recsegő rádióján keresztül hallgatja, miről szónokolnak a politikusok, évszázadokon át szajkózva ugyanazokat a frázisokat.

Aztán utazik, sokat utazik. Elmegy Hollandiába, ahol tejberizs vacsorájával, limonádéjával és altatóival ő képviseli a „tüzes magyar” prototípusát. Majd Velencébe megy, a csodálatos itáliai ékszerdobozba, s bámulja a fürdőzőket a tengerparton. Bámulja azokat, akik nem ideologizálják meg az életüket, keresve a nagybetűs Az Életet, hanem egyszerűen csak: élnek. Aztán elmegy Rómába is, a pápához. Elmondja neki, hogy író. Hazafelé utazik a vonaton, álmodik, gondolkodik… A halálon, mely vissza-visszatérően kísértgeti. Legnagyobb nevetései közepette is eszébe ötlik: egyszer majd neki is meg kell halnia, s arról a bizonyos vonatról – vagy épp villamosról – le kell szállnia. Nézi önmagát, s gondolkodik az életén. Van már kenyere, bora is van, van gyermeke és felesége… Aztán csönd. Hosszú csönd. Mert néha megáll az éjen, gyötrődve, halálba hanyatlón, s úgy ássa a kincset mélyen.

Egyszerre leül a zongorához, komédiázik. Színházasdit játszik, Shakespeare-i trükköt. Eljátssza a Zsivajgó természetet, megszólaltatva a figurákat, leemelve a fogasról a különböző színű sálakat. Aztán megint eszébe jut a halál, s ezt szavalja:

Ha meghalok majd, mélyre ássatok

gyarló valómban meg ne lássatok,

ködként inogjon eltűnt társatok,

s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

 

Ne nézzétek karomat-térdemet,

csak szándokom és ne az érdemet,

mi vérzik és fáj most mellem megett,

azon lehet akkor megmérnetek.

Nem érti, miért kell leásnia a búvárnak a mélybe, s fölhozni onnan a sarat. Miért nem lehet a hullámok felszínében gyönyörködni? Aztán szappanbuborékokat fúj. Színes, szép szappanbuborékokat, melyek földet érve szétpukkannak, s nem látjuk többé nyomukat. Aztán léggömbökkel a kezében jelenik meg, melyektől sorra válik meg. Egyetlen marad már csak nála, az az egyetlen, mely végül őt fogja elröpíteni. Eltűnnek a színek, a bíborvörösek és a fehérek, s marad minden fekete.

Erre a két órára Fesztbaum Bélának elhittük, hogy valóban ő Kosztolányi. Talán azért is, mert követésre méltónak találhatta a Mester által leírt alapgondolatokat: „Mert a költő, a művész csak alázatos lehet. Mit is lehet harcolni a művészetért? Egy állásért lehet harcolni, nagyobb tiszteletdíjért, elismertetésért, de a művészetért soha. Olyan meddő és nevetséges ez a harc, mint a férfi beszéde, akit ellök magától a nő, azzal, hogy kopasz és nincs foga és erre a férfi szóval-érvvel be akarja bizonyítani, hogy nem kopasz és van foga. Nem lehet harcolni – egy nyilakkal, egy pisszel sem – a saját művészetünkért. Vagy tetszünk, vagy nem tetszünk. Legfeljebb alázatosak lehetünk, hogy dolgozhassunk. Én is szeretnék még alázatosabb és jobb lenni, mint vagyok, hogy szeressenek, megnyerni minden ember szeretetét jósággal, tűréssel, segítéssel s azonfelül alattomos módon is, hízelgéssel, hazugsággal és ajándékkal a butákat és a gonoszokat. Milyen kalandos, őrült haditerv."

(Az előadással kapcsolatos további információkat Kosztolányi-est a Vígszínház Házi Színpadán című bejegyzésünkben olvashatnak.)

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vígszínház nagyító fesztbaum béla


A bejegyzés trackback címe:

https://kosztolanyidezsoter.blog.hu/api/trackback/id/tr571855743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.