HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (53) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) slam-poetry (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) weöres-sándor (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2010.02.09. 22:57 Costo

Méhes Károly: Kosztolányi, sír

Szabadka.
Kicsinyítőképző? Csak kicsit szabad? Vagy a nagy Szabad fiacskája, akit mindenki csak úgy hív: Szabadka?
Míg meg nem nő.
Megyek oda, először életemben, abba, a „három jelzős”, versbéli Bácskába.
Szabad-e? Nem tudom, mit szabad. Múzsám kísér, ő tudja, okos nő.
Szabad-e Dezsőznöm? Didéznem? Meghatódni szabad-e, hogy lám, minden innen, ami olvasmányként, érzetként, mi több: emlékként sokszor éltet, mind innen, a helyről ered?
Múzsám felém mered.
Ezt írta ő: Aki itt nőtt fel, annak tágabb a szeme!
Biztos igaza van. Hát legyen, ha már itt, tágra nyitom a szememet, hogy még az is beleférjen, ami már nincs is.

Nyári délután, izzó, porló július. Minden olyan és minden nagyon. Például sárga, és így tovább. Már hosszan nyújtózkodó árnyak.
Az első temető szürke, kietlen. Port vernek fel gereblyéjükkel az asszonyok. Mikor halt meg, akit keresek? Aszerint tudják a sírokat. A húszas években, felelem. Olyanok nincsenek is itt, volt egy régi parcella, de azt elsikálták, új halottakat temetnek oda.
Ő írta A bús férfiban: mit izennek énnekem a Kosztolányi-csontok?
Egy bácsi készségesen száll le a kopott biciklijéről, az öntözőkannáját, mintha meisseni kancsó lenne, óvatosan rakja a lába mellé.
Így mondom: Kosztolányiékat keresem. Mintha vendégségbe jöttem volna hozzájuk. Múzsám vállamra hajtja arcát, annyira szeretne segíteni.
Az öreg csóválja a fejét, ráncolja a homlokát, hümmöget. Nem itt lesznek, mondja.
Hirtelen átsuhan rajtam a mondat szó szerinti értelme: hisz ez jövő idő! Lesznek?
A másik temetőbe menjen, túlnan. A zombori út mentén.
Mutatja a kezével, merre. Tekintetem a rövidnadrágjára esik: Adios, az van ráírva, a felirat kopott, lyukas is.
Gurulok egyik szabadkai temetőtől a másik felé. Girbegurba utcák, a sötétsárga fényben a házak előtt öregek, gyerekek vegyesen. Nézik az ismeretlen autót, mi űzi erre sofőrjét, mi dolga lehet, hogy nem rest ennyi kátyút kerülgetni, konokul halad, tekeri a kormányt, lesi az utcatáblákat, nyújtogatja a nyakát. Felveri a port, aztán elkanyarodik, és por csak nagyon lassan, mert ráér, hull vissza az útra.
Ezt is ő írta: Engem a magyar kisvárosban rejlő titokzatosság, a vidéki emberben rejlő misztikus zaklatott írásra.
Múzsám nyakszirtemen kaparász, amikor újabb temetőkapun lépek át, sehol sincs kiírva: Feltámadunk.

Ez a másik temető sokkal rengetegebb. Hirtelen azt érzem, nem biztos, hogy valaha is meglelem Kosztolányiékat. Hát máshol kell szálljak, máshol vacsorázom!
Valahonnan a közelből iszonyatos zenebona hallatszik, erősítőből, mintha punk koncert lenne, dallama nincs, hörgő sikoltás az egész. Azt hiszem, ilyesmire szokás mondani, hogy még a halottak is felébrednek tőle. De ők jó magaviseletűek, nem kelnek fel, hiszen abból nagyon nagy galiba lenne.
Nézem a neveket. Kiss Nagy Erős János. Vagy Regényi Gábor: díszmagyarban, kedves lovával együtt kifaragva állt őrt önnön sírja felett. Régi magyar kripták, lekopó feliratok.
Iszom az öntőző kútból, múzsám segít, kortyolok néhány nagyot.
Itt is egy asszonyt kérdezek, tud-e segíteni. Kosztolányi?, Kosztolányi. Apa, te ismered a Kosztolányit? A férje emelkedik fel a sírkő mögül. Én nem, feleli. A nő csípőre tett kézzel töpreng, majd kiböki. Író volt az, vagy valami ilyesmi, ugye?
Kis híján azt felelem: vagy valami ilyesmi. Inkább csak bólintok.
Hát nézzen oda, ott lakik a temetőcsősz, int előre az asszony, ő majd megmondja. Mert mi nem tudjuk, zárja le a tájékoztatót, és veszi kezébe a kapát.
A temetőcsősz épp esti gyermeksétáltatásra indul a családjával. Fiatalember, nincs még harminc éves, strandpapucsban, ujjatlan pólóban áll a ház előtt, a kezében cigarettásdoboz. A felesége megismétli a kérdésemet az ura felé: Vannak itt Kosztolányiék?
Nincsenek.
Dehogy nincsenek! Ott fentebb, bök előre az állával.
A férfi, mintha most ugrana be neki, hevesen bólogat.
A Kosztolányi Dezső, ja, ott van eltemetve.
Nem vitázok vele, inkább csak arra kérem, magyarázná el, hol találom pontosan Kosztolányiék sírját.
Hosszú és felettébb bonyolult leírást adnak, biztosítván arról, hogy nem lehet elvéteni.
Ám én nem ismerek lehetetlent, múzsám kacarászása közepette elvétem. Ő azt szeretné, legyen majd ebből valami szép, hosszú emlékezés.
Megyek a kapu irányába, előtte el balra, hiszen itt már jártam, megint Regényi Gábort látom a lovával, egy itteni Deák-família sárga téglás kriptáját. Közben újra és újra felerősödik a vad punk zene, vinnyogva hörögnek a pokolra küldött lelkek. Mondott bármit is a temetőcsősz, a kiskapun túl, baloldalt hiába keresgélek.
Egy utolsó próbálkozás: tessék mondani!
A vékony, ötven év körüli asszony arca mosolyra fut. Jaj, hát az nem itt van, a Kosztolányi-sír, hanem át, a papok temetőjében. Ajánlkozik, hogy szívesen elkísér, legyen hát, jöjj, női Vergiliusom.
Az árnyékok hosszúra nyúltak, mint ez a séta is.
Tán van valami köze az irodalomhoz?, kérdi menet közben az asszony.
Van egy kicsi, vallom be, remélem, e „kicsivel” még nem mondok nagyot. Múzsám hallhatatlanul felkacag, mint akit a legintimebb testrészénél csiklandoznak.
Harmadszor is végigmegyek ugyanazon az úton. A nő Lányi Ernő sírját mutatja. Ennek a zeneszerzőnek a lányába, Hedvigbe volt szerelmes az ifjú költő, ez az „érdekes ember: magas, kék szemű, barna haja van, de mindig a homlokára esik.”
Befordulunk, és ott a fekete gránitoszlop, a borostyánlevelekkel sűrűn benőtt sír. Végigolvasom a neveket: Kosztolányi Árpád ny. főgimn. igazgatót, Brenner Euláliát, Kosztolányi Árpád orvost és Kosztolányi Máriát. A két „gyerek” az 1960-as évek második felében halt meg. K. D. is élhetett volna harminc évet még - egy kis sajtot ennék.
Csillog a fekete kő a lefelé bukó nap fényében.
Amikor megfordulok, hogy induljak vissza, a küldetés teljesítve, jobbról hangot hallok.
Nézze meg ezt is.
Hatalmas fehér síremlék, szinte egy márvány mező. Az egyik sarkán ülő, előre hajló szoboralak, középütt három oszlop, az óriás négyzet másik sarkában egy fehér kocka. Mind-mind hószínű márvány. És a szélén, szinte elbújva, egy napszemüveges, kopaszodó férfi guggol. Talpig feketében van.
Meghalt a fiam, mondja.
Bámulok rá.
Ide jöjjön, innen jobban látni.
Megkerülöm a szobrot, odaállok a guggoló ember mellé. Látom a márványkocka oldalán a bevésést, de csak az évszám ivódik belém: 1968-1989.
Nagyon sajnálom „ugyan mi mást is mondhatnék? Sajtot ennék.”
A férfi moccanatlanul szív egyet a cigarettáján.
Az élet már csak ilyen, mondja még, és mered, egyre mered ő is az évszámokra.
Aztán sietek.
De mért? Ki elől? Hová?
Már felismerem a bejáratot, a néhány lefelé vivő lépcsőfokot.
Aztán az utolsó pillanatban még meglátok valamit: szürke, egyszerű sírkő. Rajta a felirat: Dr. Bűn Ferenc, ügyvéd.
Most nagyon azt érzem, Kosztolányinak ez tetszene. Röhögne rajta. Aztán legyintene, no ez azért már túlzás, haver, van a világon mérték és jóízlés.
Nem mindent szabad. Legfeljebb Szabadka.

(Illusztráció: Raffaello Santi: Egy múzsa feje)

 

Szólj hozzá!

Címkék: szabadka károly ákombákom méhes


A bejegyzés trackback címe:

https://kosztolanyidezsoter.blog.hu/api/trackback/id/tr811744295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.