HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (53) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) slam-poetry (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) weöres-sándor (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2010.02.07. 13:31 An-jou

AnJou rovata. Fekete és ezüst

"Szabad-e nyilvánosságra hozni a költő mosószámláit, adóintéseit, törvényszéki idézéseit, levél-rongyait, melyekkel ügyes-bajos dolgait intézgette?" - tette föl a kérdést Deziré, s nagyot szívott cigarettájából. AnJou mosolyogva nézett rá, s említette neki az ő jegyzeteit, amiket a kórházi ágyán írt, haláltusája közepette.

- Te akkor már nem voltál magadnál, Deziré. Csak írtál, öntudatlanul szinte, s kiírtad magadból a fájdalmat, a szenvedést. Megírtad az utat a halálba. Azt írtad, fekete és ezüst a halál. Mintha meghagynád nekünk, útmutatásként. Mintha Vergiliuszként vezetnél Te is minket először a Pokolba, aztán a Purgatóriumon át a Paradicsomba. Nem az voltál akkor, mint aki A szegény kisgyermek panaszaiban megszólalt, vagy Esti Kornélként öltögette nyelvét erre a fonák világra. Ekkor már nem volt annyira fonák ez a világ. Mintha hirtelen minden álom valósággá lett volna. Vagy talán ekkor volt a legfonákabb? Ki tudja.

- "Hol van a lángész, aki máskor fényes ünnepi köntösben kápráztat el bennünket?" - vetette közbe Deziré. - "Nem találjuk. Érezzük, hogy tisztán csak az ember áll előttünk, egy fáradt, szomorú ember, egy szegény szenvedő beteg, aki a természetellenes, agysorvasztó lángolások után kimerülten, halvány ajakkal dől le a közönségesség daróc-ágyára. Egy pillanatig mély részvéttel nézzük, aztán mikor látjuk, hogy olyan, mint mi, dagadni kezd a hiúságunk, s valami titkos öröm izza át vérünket. A rokonunk volt. Ember volt."

Ez elgondolkodtatta AnJou-t. Igen, talán igaza van Dezirének. Talán nem is arról van szó, hogy ez valami kitüntetett dolog, átmenet életből a halálba, hanem a világ lehető legtermészetesebb dolga. Magától értetődő. Emberi. És ettől emberi minden más is, ami őszinte. Emberi a szenvedés, és emberi a szeretet.

- "Ilyenkor fölismerjük az írót, s elámulunk az ő ködös, beteg kedélyének csodálatos gazdagságán. Mennyi volt benne! Mennyi volt írásai mögött is! Milyen nagy volt akkor is, mikor nem játszott!" - folytatta tovább Deziré. AnJou visszakérdezett:

- Akkor Te mégis a nagyságról beszélsz? Valamiféle kiválóságról? Vagy inkább valami olyanról, ami emberi, az emberinek az esszenciája? Valami "túlontúl emberi"?

Aztán Deziré Csehov példáját hozta szóba, hogy valamikor 1909 táján kiadták magánleveleit. Ez még Deziré földi életének korai szakaszában történt, s erősen foglalkoztatta őt. S most valami olyasmit mondott, ha jól értette AnJou, hogy ennek az emberi mivoltnak a megmutatása kettős. Hogy egyrészt valami esszenciát kapunk, egy felnagyított életet, kimerevített pillanatot, mélyebbre hatolást a hétköznapi felszínvilágban, ám ugyanakkor azt a közösségi élményt is, hogy egyek vagyunk emberi létezésünkben.

- "Bámultátok eddig Csehovot? Olvassátok el ezeket a levélbe szorított apró hétköznapi tragédiákat, és szeretni fogjátok." - fejezte be Deziré. Majd elnyomta cigarettáját, felállt, s elindult. Ahogy ment, egyre távolodtak hosszú kabátjának kontúrjai, melyek feketén hasítottak bele az ezüstös ködbe.

8 komment

Címkék: csehov anjou


A bejegyzés trackback címe:

https://kosztolanyidezsoter.blog.hu/api/trackback/id/tr241736315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovátssy János 2010.02.08. 23:23:08

Kosztolányi, ha jól tudom, sajátja előtt megírt már egy másik tudósítást egy meghalásról, Senecának hívták talán az illetőt, ugye? A Kosztolányi jegyzetei között, amennyit ismerni lehet belőle, nyilván a stilizálatlanság az az erő, amely rádöbbenti az "olvasót", hogy itt, minden maszkot levéve, az emberi mivolt a maga esendőségével és kiszolgáltatottságával látszik. Ha úgy tetszik, a félelem, amelyről költői pózban már írt jóval korábban is - panasszkodva a Kisgyermekben -, de írni a a halálfélelemről és tudni a a halált (a kései versekben) ég és föld. (Vagy föld és ég.)

An-jou 2010.02.08. 23:30:07

Ebeczki György ugyanezt írja 1936 novemberében, az Új Időkben. Idézem: "November 3-án, évekig tartó rettenetes szenvedés után halt meg. Tudta, hogy meg kell halnia. Nap mint nap együtt ébredt és aludt a halállal. Tízszer operálták meg. Beszélni már nem tudott. De a lelke még mindig szavakat keresett. Írt, egyre írt. Erőtlen, haldokló kezével még mindig fogta a tollat, amelyből folyt a lélek kék vére, a tinta. A gondolatai még lángoltak és utat kellett nyitnia a gondolatainak. Remek könyvében, a Véres költő-ben leírta Seneca halálát. Az antik bölcs, mialatt vére a fürdőmedence vízével keveredett, tanítványainak diktálta, hogy mit érez, hogyan halad a sötétség felé.
Így jegyezte Ő is cikázó betűkkel az utolsó utat a sötétség felé. Költő volt a haldoklásában is. A szenvedésen túl, a búcsúzáson túl a költő kiolthatatlan szomjúságával figyelte a változást: a sötétséget. De Ő utána csak szikrázó világosság marad."
A Seneca-fejezet nagyon szép.
A Föld és Ég közti különbséggel is egyetértek.

Kovátssy János 2010.02.08. 23:43:45

@An-jou: Köszönöm. Részben én is egyetértek. Bár Ebeczki (nem így hívják az Aranysárkány ügyvédjeit?) maga is túlstilizál, túl akarja szárnyalni a Seneca-jelenetet. Persze nem sikerül neki. Kicsit giccs is. Kosztolányi meg, éppen úgy látom, nem költőként halt meg. Meg lehet halni költőként is (Mehr lihct!), de ő nagyon is emberként halt meg. Mint (majdnem) mindenki. És nem kék titnátval írt, hanem zölddel, és ekkor már azzal se, hanem, ha jól tudom, ceruzával. Mert azzal könnyebb. Igaz, hogy nem költőhöz illő, de mégis csak könnyebb.
Tényleg, ki az az Ebeczki György? Nem valami műkedvelő ügyvéd-író?

An-jou 2010.02.09. 00:12:32

Írt többet az Új Időkben, s most egy regényét találom: Pacsirta énekel a címe. Tényleg kicsit giccses. De a párhuzam jó. Bővebbet egyelőre nem tudok.
Tényleg nem "költőként" halt meg szegény Kosztolányi. Ceruzával írt, igen. Állítólag átírt éjszakákat, mindenféle gondolatokat lejegyezve, félig lázálomban, de azok a kéziratok sajnos nincsenek meg. Csak a szenvedés krónikáját, azaz főleg az ápolónőkhöz meg az orvosokhoz szóló könyörgéseit olvashatjuk. Legtöbbször morfint kért.

Kovátssy János 2010.02.09. 00:25:54

@An-jou: Ez a "Pacsirta énekel" bogarat ületett a fülembe. Túl sok a véletlen. (Igazi véletlen csak Paul Austernél van.) Ebeczky is meg Pacsirta is, ez a két szabadkai Kosztolányi-regényre utalás. Nagyon álnév-gyanús. Megnéztem, a Gulyás-féle alnévlexikon (134. p.) hozza is: Serák Julianna volt bizony Ebeczky György becsületes neve. 1906-ban született Törökszentmiklóson. Serák Károly és Zsigray Mária gyermeke, ez utóbbi vezetéknevével ismertebb álnevet kapunk: bizony ő volt Zsigray Julianna is (ezen a néven szerepel a lexikonokban is). 1987-ben halt meg.

An-jou 2010.02.09. 00:33:14

@Kovátssy János: Köszönöm szépen, ez hasznos felfedezés! Megnéztem, még a wikipédia is említi az Ebeczky nevet: hu.wikipedia.org/wiki/Zsigray_Julianna

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2010.02.09. 14:46:35

@Kovátssy János:

Érdekes, hogy ilyen álnevet választott. Ebeczky Dezső nem éppen pozitív szereplő (egyik sem) az Aranysárkányban.

Kovátssy János 2010.02.11. 09:44:33

@Csöncsön: De legalább ugyanolyan giccses szóképei vannak, mint a kis Ebeczkynek Novák sírja fölött. Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy miért ír valaki álnéven nekrológot? Pláne ha előtte saját néven is jegyzett cikket, pl. a "Kínai és japán versek"-ről.