HTML

kosztolányidezsőtér

Teret adunk a Kosztolányi-kultusznak a költő-író-műfordító-publicista születésének 125. évfordulóján.

Kontakt:
kosztolanyidezsoter@gmail.com

Katt:
www.kosztolanyioldal.hu

Hozzászólások

  • An-jou: Köszönjük szépen! (2012.11.26. 13:59) 76
  • narat: Részlet Tűz Tamás emigráns költő Kései vallomás című, Kosztolányihoz szóló verséből: Mester, hiáb... (2012.11.08. 09:05) 76
  • An-jou: @Tokai: Igen, valóban Adys. De azért Kosztolányi szerintem nem csak kifinomult tudott lenni... Lás... (2012.08.26. 12:50) Nyár, nyár, nyár
  • Tokai: Gonosz ez a Kosztolányi. Ugye mindenki észleli, hogy nem a saját hangján, hanem Ady jól ismert ded... (2012.08.18. 06:29) Nyár, nyár, nyár
  • An-jou: Bízzunk benne, hogy a többiek munkásságát is alaposan ismeri! :) Köszönöm szépen a hozzászólást! (2012.08.02. 18:03) Desiré és az Olimpia
  • Utolsó 20

Címkék

(m)orfeum (22) 2011 (1) 2013-búék (1) 2014 (1) a (1) aczél hagyaték (1) ada negri (1) ady endre (4) ady pamflet (1) ady vita (1) ajánló (45) ákombákom (52) ali (1) állatok beszéde (1) álnév (1) álom a szőkékről (1) anagramma (1) andré dignimont (1) andy warhol (1) angyal (1) anjou (11) anyajegy (1) aperol (1) április 11 (1) apró mesék (1) arisztophanész (1) árnyék (1) ars poetica (1) august strindberg (1) az illetlen faun (1) a bús férfi panaszai (1) a fekete asszonyhoz (1) a holló (1) a komédiás dala (1) a különc (1) a léggömb elrepül (1) a nevetésről (1) a sárgahajú nő (1) a velencei vándor (1) babits mihály (1) bácsmegyei napló (1) bagoly (1) baker (1) basho (1) bataille (1) baudelaire (2) bécs (1) békák (1) bereményi géza (1) bergyajev (1) beszélgetőlapok (9) bicsérdizmus (1) biográfus blog (1) bíró balogh tamás (1) blake (1) bogdán józsef (1) bogoly-józsef-ágoston (1) boldogság (1) bolondok napja (1) boncolási jegyzőkönyv (1) bookfenc (4) bor (1) borsszem jankó (1) boszorkány (1) brennerék (1) búék (2) bűntudat (1) bús férfi panaszai (1) byron (1) casanova (1) charles baudelaire (1) cigaretta (1) crespy alice (1) családi-levelek (1) csáth géza (3) csehov (1) cseh tamás (1) cv (1) czeslaw milosz (1) danse macabre (2) dante (1) darren arofonsky (1) denis (1) divat (1) dorian gray (2) dosztojevszkij (1) dudus levele (1) duna televízió (1) édes anna (3) edgar allan poe (1) elefántcsonttorony (1) eleonora duse (1) életrajz (4) én is (1) erotika (1) esti kornél (6) esze dóra (1) évforduló (10) fabian perez (1) faludy (1) farkas imre (1) farsang (1) fecskelány (1) federico fellini (1) fekete hattyú (1) félicien rops (1) feltámadás (1) fenyves ferenc (2) fesztbaum béla (2) figáró (1) firenze (2) forrásjegyzék (5) frank wedekind (1) füst milán (1) futó por (1) gasztronómia (1) gelléri andor endre (1) gondolatok (1) grafikai pályázat (2) grafológia (1) gyilkosok (1) hadik (1) hadik kávéház (1) hajdu ferenc (1) halál (2) halasi andor (1) halottak (1) harmos ilona (2) harsányi zsolt (2) harsány kiáltások tavaszi reggel (1) hasonmás (1) ha… (1) héra zoltán (1) herczeg géza (1) hernyák györgy (1) hétfői levél (3) hevesi sándor (1) hitvallás (1) hobo (3) holmi (1) homo aestheticus (1) húsvét (2) huymans (1) ifjúkori-arcképemre (1) innen onnan (1) interjú (1) internet (1) inter blog (1) írj élj és légy boldog (1) irodalmi pályázat (4) irodalom és politika (1) isadora duncan (1) iskolai dolgozatok (1) isten bálján (1) jaguár (1) jekyll és hyde (1) joe-pardy (1) józsef-attila (1) józsef attila (3) józsef–attila (1) juhász géza (1) juhász gyula (1) kabaré nagyhete (1) kádár endre (1) kahlo (1) kalligram (1) kánikula (1) karácsony (2) karácsony-2012 (2) karinthy-frigyes (1) karinthy frigyes (5) karnevál hercege (1) károly (1) kártya (2) kd dosszié (7) kemény györgy (1) képek-a-képekről (1) két-élet (1) kettős én (1) kéziratok (1) kínai kancsó (1) kirakat (1) kiss ferenc (1) kocsi út az éjszakában (1) koczkás sándor (1) kökény ilona (1) koktél (1) költészet napja (1) költő (1) konferencia (1) kornis mihály (1) kosztolányi (1) Kosztolányi-Árpád (1) kosztolanyioldal.hu (1) kosztolányi babák (1) kosztolányi dezsőné (3) kosztolányi dezső napok (1) kosztolányi dezső tér (1) kosztolányi divat (1) kosztolányi emlékülés (1) kosztolányi film (1) kosztolányi napok (2) kosztolányi nyilatkozik (4) kosztolányi újragombolva (3) kritikai kiadás (16) kubrick (1) kultuszkutatás (1) küry klára (1) lányi hedda (1) lart pour lart (1) lázadó (1) leconte de lisle (1) levelezés (5) levendel júlia (1) lidó (1) logodi utca (1) londesz elek (1) louis verneuil (1) luigi pirandello (1) l art pour l art (2) macska (1) magánbeszéd (1) mágnás elza (1) magyar szó (1) magyar tudományos akadémia (2) majom (1) március 15 (1) maria orska (1) matjhényi györgy (1) max reindhardt (1) méhes (1) méhes károly (1) mercedes de acosta (1) mészáros sándor (1) meztelenül (1) molnár jenő (1) móricz (1) mozart (1) művésznők-sorozat (1) nagyító (6) nagy lászló (1) naitó-jósó (1) napló (2) naplók (1) napraforgó (1) németh lászló (1) nero (1) nero a véres költő (2) ngorongoro (1) niddy impekoven (1) nők (1) nőkérdés (1) nőnap (1) novella (3) nyár (1) nyelvművelés (1) nyelvtisztítás (1) nyomdafesték (1) nyugat (2) ódry árpád (1) olimpia (1) önmagamról (1) örmény-paradicsom (1) orvosok (1) oscar wilde (3) otthon kör (2) pacsirta (4) pakots józsef (1) papp oszkár (1) pardon (1) paródia (1) pesti hírlap (3) piac (2) pierrot (1) pilinszky (1) pillangó (1) politika (1) prae (2) práter (1) preisner (1) prológ (1) radákovich mária (5) recenzió (2) remake (4) retró (6) réz pál (5) rilke (1) rólunk (11) rudyard kipling (1) s. gordán klára (1) sartre (1) schnitzler (1) shakespeare (1) siena (1) síppal dpbbal nádi hegedűvel (1) sophie kepes (1) sosztakovics (1) spanyol műfordítások (2) strand (1) suzi gablik (1) szabadka (12) szabadkai népszínház (1) szabó árpád (1) szegedy maszák mihály (8) szépirodalmi pályázat (1) szeptember végén (1) szerb antal (2) szerelem (3) szerelmi szál (6) szeretet (1) szergej jeszenyin (1) szilágyi zsófia (2) szini gyula (1) sztavrogin (1) születésnap (1) tábori kornél (1) takács lászló (1) tánc (1) tavasz (2) temető (1) therapia (1) the last time (1) tichy margit (1) tiszatáj (1) töltőtoll (1) tom stoppard (1) történetek nyárestékre (3) tudod hogy nincs bocsánat (1) tűz (1) újraíró (1) újraolvasó (68) újvidék (2) umberto eco (1) unalom (1) vadállatok (1) vágtató szerelem (1) vargha balázs (1) várnegyed galéria (1) vár ucca műhely (1) velence (6) vén cigány (1) vér (1) véres (1) vers (3) veszprém (1) vicc (1) videó (2) vígszínház (2) világvége (2) villon (2) virágok beszéde (1) viszontlátás (1) vörösmarty (1) zeke gyula (1) zsivajgó-természet (1) zsuzsika (1) Címkefelhő

Design

by Fónagy Réka

2013.10.30. 21:57 An-jou

A szerelmi szál…

… avagy: "Nem akarok én hozzád feleségül menni"…

Ezúttal Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonának Desiré mesterhez írt leveleiből válogattunk. Az elsőként idézett levél még elutasításról szól, azonban az azt követő már szenvedélyesebb viszonyról árulkodik.

1. Zalaegerszeg, 1911. június 12.

„Kedves Desiré – A levele meglehetősen sértő – – Én nem szoktam záros határidőre szeretni – Igazán kérnem kell, hogy jobban respektálja az érzéseimet – Elhiheti, hogy egyébb [!] kellemetlen dolgoktól függetlenül szeretem. Ami pedig azt illeti én igazán nem hivom magát édesem. Bármennyire is boldog lennék ha láthatnám; nem fogadok el áldozatot. S bizony ez meglehetősen hosszú és fárasztó út. Ismétlem bármily örömet is okozna nekem, gondolja meg mielőtt eljön. Meggondolandó! –
Isten vele csókolja
Ilonka”

2. Héviz, 1911. július 24.

„Te-te nézd itt küldöm magamat neked – tégy velem amit akarsz – te csúf te miket írsz itt nekem hogy megcsókoltál amennyiszer akartam? Nem igaz nem csókoltál meg annyiszor. Te hát nem érzed azt hogy mi vagy nekem? Én is át vezettelek most a hídon – most már egyformák vagyunk; de én nem akartalak bántani én szeretlek. Miért bánsz így velem Nem akarok én hozzád feleségül menni – nem is mennék, csak nem képzeled hogy viselném egész életemen keresztül azt a vádat hogy megakasztottam a karrieredet. – ha véletlenül baksiker érne biztos hogy ennek tulajdonítanád. Ez igy szokott lenni és lehet hogy igaz is én nem tudom – csak azt tudom hogy jobban szeretlek mint magamat és értsd meg ha ezért néha dühös vagyok. Utálok én is ilyen dolgokról beszélni de te kényszerítesz rá Miért bántasz? Szeress! Sírok Tégy velem amit akarsz. Ugy elébed hullottam, mint egy kábult légy. Tudod te azt jól! Minek tartasz te engemet? Azt hiszed hogy bennem nyom nélkül vesznek el az érzések és az ami kettőnk közt történt amiket együtt átéltünk és te főkép te hát miért nézel így le engem? Neveket emlitesz akikkel rosszul bántam. Igy ismered te az én életemet? A körülmények voltak elviselhetetlenek és néha azok érdemetlenek hidd el. – Nézd beküldöm neked azt a levelet, de esküdj meg, hogy soha célzást se teszel erre a dologra Csak a dátumokat olvasd el én pénteken már írtam neked Szeress Irj! Hidd el nem akarok én tőled semmit még érzésben sem amit te magadtól nem nyujtasz. Mikor ölellek? Egészen a tied vagyok. – Igy édes ne bántson az a K betű esküszöm ő jött hozzám a neveddel.”

(Forrás: MTA Könyvtár Kézirattára)

Szólj hozzá!

Címkék: levelezés szerelmi szál harmos ilona


2013.10.27. 20:19 An-jou

Történetek nyárestékre 3.

Ugyan már október végét tapossuk, az időjárás azonban nem akar erről tudomást venni. Az emberek megtöltik a strandokat, nyáriasan öltözködnek és nagyokat sétálnak a szikrázó napsütésben. Egyedül a falevelek jelzik, hogy mégiscsak ősz van. Így hát blogunk szerkesztősége is fölbátorodott, hogy egy - az idei évben tán utolsó - nyáresti történettel rukkoljon elő.

Az alábbi anekdotát Gelléri Andor Endre jegyezte le:

"Hogy abban az időben csak a bús lengyel nőt látogattam a vaságyban, abban nagy része volt Kosztolányinak is. Az Akadémia előtt diskuráltunk, ahova régies könyveket ment átvizsgálni, mert szeretett minden régi írást. Röviden és szuggesztíven megátkozta a házasság intézményét, aztán fehér sálját a nyaka köré csavarintva, még ezt mondta:

-- Ott vannak a szerelem papnői, az aranyosak! Csak int nekik, ha kell, és int nekik, ha mehetnek. S az idő, a szabad idő egészen a magáé. Ne menjen üvegkalitkába kanárinak, még ha zokogva hívják is. Maradjon csak az ágak között, az azúrban.

S lágy, puha tenyerét úgy tette az enyémbe, mintha a szívét nyújtaná."

(Forrás: Gelléri Andor Endre: Egy önérzet története, II. köt., Budapest: Osiris, 2000, 93.)
Köszönet érte Győrei Zsoltnak!

kalitka.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: gelléri andor endre ákombákom történetek nyárestékre


2013.10.07. 17:27 Lehotai

„Én egy oroszlánnak és egy tehénnek a keveréke vagyok…”

Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona jegyzetei

„Otthon csak azért, mert angyal volt a férjem. Biztosan százszor otthagytam volna mindenki mást. Őt csak csodálni lehetett és szolgálni neki.”

„Elfelejtem a családot Mintha nem is volnának már El innen el Aztán mégse mégse. Jön az angyal a szép megváltás.”

„Két dolog szépíti a nőket: a nagy boldogság és a nagy <bánat> boldogtalanság.”

„rettentő babonás vagyok rettentő felvilágosult”

„Magamra maradtam Nem vagyok jó háziasszony. Kapni szeretek, nem adni. No meg azután kitörődik ma mással? Kiégett a szív.”

„Milyen undorítóan rendes lettem folyton tisztogatok, minden porszem idegesít. Halálfélelem – illetve sírfélelem, temetői piszok férgektől való félelem”

„Pedig tudom, hogy a papoktól az inkvizíció óta félnek az emberek, s én mégis megrettenek egy pillanatra s aprókat köpködök háromszor, hogy megpillantom őket”

„A felelőtlenség! teljesen abban éltem”

„Nem voltam szolidáris sem az anyaggal, sem az erkölccsel, sem a polgári családdal és most se vagyok”

„Én egy oroszlánnak és egy tehénnek a keveréke vagyok…”

woman-writing_1.jpg

(Forrás: MTAK Kézirattára Ms4634/108. Illusztráció: Edouard Manet: Író nő)

Szólj hozzá!

Címkék: ákombákom kosztolányi dezsőné


2013.09.30. 18:42 An-jou

Dr. Jekyll és Mr. Kosztolányi

Kosztolányi Desiré mestert igencsak izgatta a hasonmás és a kettősség kérdésköre. Nem pusztán az Esti Kornél-történetek bizonyítják ezt, hanem például A második én az életben és az irodalomban című esszéje is. Nézzünk csak néhány idézetet ebből a remek munkából!

A második én az életben és az irodalomban (részletek)

"A lelki »hasonmásnak« mindig van valami kísértetiessége. A lélektan legérdekesebb fejezete ez, amelyből szinte kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy minden embernek van egy második énje, amely bizonyos körülmények között előbukkan az első én mögül és önálló életre kel. […] Az egyik tudatköpont végzi az elhatározott feladatot, a másik ettől függetlenül dolgozik és igyekszik az első tudatközpont munkáját megzavarni. Az egészséges ember könnyen legyőzi ezt a közbelépést, a beteg ember viszont áldozatul esik neki.

Az Énnek ez a kettéválása az álom közepette még tökéletesebb. […]

Természetes, hogy ez a rendkívül titokzatos probléma, amelyhez a tudomány és az élet is félve nyúl, helyet talált az irodalomban és a művészetben. Poe Edgar »William Wilson« című novellájában és Werfel »Spiegelmensch« című drámáján kívül ebben a műfajban a legbravúrosabb Stevenson angol írónak »Dr. Jekyll és Mr. Hyde« című regénye. Dr. Jekyll, az előkelő és gazdag gentleman vegyészeti kísérletei során azt a felfedezést teszi, hogy az ember vegyi úton szétbonthatja saját lelkét jó és rossz elemeire. Dr. Jekyll véghezviszi tudományos kíváncsiságból a kísérletet és átalakul egy elrettentő, visszataszító egyéniséggé, amely Mr. Hyde néven egészen külön életet él, gyilkol, rabol, azonban a rendőrség nem tudja elfogni, mert bármely pillanatban vissza tudja változtatni magát dr. Jekyll alakjába. Egyszer azonban rémülten veszi észre, hogy a rossz legyőzte és akaratán kívül átalakul Hyde alakjába és ilyen módon bukik el."

Mindezek után nem marad más hátra, minthogy Jekyll doktor naplójából idézzünk pár passzust!

jekyll-and-hyde-faces1.jpg

Henry Jekyll teljes vallomása

 "Sok ember még ki is kürtölt volna olyan rendellenességeket, amilyenek az én lelkemet nyomták, de én fennkölt elveim magaslatáról szinte beteges szégyenérzettel néztem és rejtegettem ezeket. […] mind a két színem halálosan komoly volt […] úgy esett, hogy tudományos kutatásaim, melyek misztikus és transzcendentális irányban haladtak, világosságot derítettek a tagjaim között dúló örökös háború e tudatosságára […]

természetadta testem puszta kisugárzása csupán a szellememet alkotó erők egynémelyikének […] sikerült egy olyan szert is összeállítanom, melynek segítségével ezeket az erőket meg lehet fosztani felsőbbségüktől, újabb alakot és arcot lehet tenni a régi helyébe – amely nem kevésbé természetes forma az előbbinél […]

Testileg ifjabbnak, könnyebbnek, boldogabbnak éreztem magamat […] heves vakmerőség ébredt fel bennem […] érzéki képek özöne kavarog a szemem előtt […] felszabadulok minden lekötöttség alól, hogy a lelkem ismeretlen – de nem ártatlan – szabadságra tett szert. Ez új élet első leheletétől kezdve tudtam, hogy rosszabb, tízszerte rosszabb lettem, rabszolgája esendő rosszaságomnak; s ez a gondolat abban a pillanatban úgy megerősített, olyan gyönyörűséget szerzett, akár a bor. […]

A szernek nem volt megkülönböztető hatása; nem volt az sem ördögi, sem isteni; egyszerűen felnyitotta hajlamaim börtönének ajtaját, és ami odabent volt, kitódult. […]

Ez időben még nem győztem le a száraz tudósélet iránt érzett ellenszenvemet. Szerettem még néha vígan lenni, és mivel mulatságaim (enyhén szólva is) méltatlanok voltak hozzám, és mert nem csak jól ismert és köztiszteletben álló ember voltam, de az idő is lassan eljárt felettem, ez a kettős életmód napról napra kellemetlenebbé vált. Erről az oldalról kísértett meg új hatalmam, míg csak rabszolgája nem lettem, csak fel kellett hajtanom azt az italt, s egyszerre levetettem az ismert tudós testét, és vastag köpenyeg gyanánt magamra öltöttem Edward Hyde-ét."

(Források: 1) [Szerző nélkül] [=Kosztolányi Dezső:] A második én az életben és az irodalomban, A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1930. máj. 4., 1. 2) Stevenson, Robert Louis: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, ford. Benedek Marcell, Budapest: Cartaphilus, 2011.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: (m)orfeum jekyll és hyde


2013.09.24. 22:32 Lehotai

"Elhull a virág, eliramlik az élet…"? Konferencia "szeptember végén"

Koltó‒Nagybánya, 2013. szeptember 27‒29.

PROGRAM:

Társrendezvény
15.00–15.05 Csendes Lajos polgármester köszöntője Koltón
15.05–15.40 Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész vezényletével a Teleki-kastély kertjében mintegy 400 diák és érdeklődő együtt elmondja a Szeptember végén című Petőfi Sándor-verset

Szeptember 27., Református Gyülekezeti Terem, Koltó

Elnök: Végh Balázs Béla
17.00–17.10  Koltói gyerekek Petőfi-verseket mondanak
17.10–17.20  Csendes Lajos polgármester és Téglás József magyartanár köszönti a közönséget
17.20–17.30  Végh Balázs Béla, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatási igazgatója megnyitja a konferenciát
17.30–17.40  Jordán Tamás felvételről elmondja a Szeptember végén című verset
17.40–18.20  Markó Béla: Közélet, költészet
18.20–18.40  Madarász Imre: Váteszköltészet, politikai líra: tanulságok és folytatási lehetőségek
18.40–19.00 Hozzászólások, szünet

Elnök: Markó Béla
19.00–19.15  Nyilasy Balázs: Irodalomtörténeti és elvi-módszertani töprengések a 12 legszebb magyar vers ürügyén
19.15–19.30  Kereskényi Sándor: Teljesség és hiány. Az újra-értés tragikus fordulata Petőfi koltói verseiben
19.30–19.45  Végh Balázs Béla: Petőfi koltói versei Kerényi Ferenc olvasatában
19.45–20.00  Molnár Eszter: Petőfi képzőművészeti ábrázolásai
20.00–20.15 Rozmán Kristóf – Varga Bence: Zene és irodalom
20.15–20.45 Hozzászólások, szünet

21.00-től Állófogadás
22.00-től IRODALMÁROK ÉJSZAKÁJA: Pap Kinga és Rozmán László bemutatja a Valse triste című kötetet

Szeptember 28., Németh László Líceum, Nagybánya

Elnök: Faragó Kornélia
10.00–10.10  Váradi Izabella igazgatónő köszöntője
10.10–10.25  Mekis D. János: Kontextualizmus és történeti szemlélet versértésben
10.25–10.40  Finta Gábor: Horváth János, illetve a nemzeti irodalomértés
10.40–10.55  Takács Miklós: A trauma-kutatások távlata Radnóti s Pilinszky költészetében (különös tekintettel a Levél a hitveshez és az Apokrif című versekre)
10.55–11.10 Bókay Antal: Poétikatörténeti vázlat a XX. századi magyar líráról (az Újholdig)
11.10–11.30 Hozzászólások, szünet

Elnök: Bókay Antal
11.30–11.45  Nagy J. Endre: À la recherche... avagy miért nem vettem részt a Radnóti-vers-konferencián?
11.45–12.00  Bondár Zsolt: Gondolatok az irodalom tanításáról
12.00–12.15  Arany Zsuzsanna: "Játsszunk Kosztolányit!" Kreativitás és filológia találkozása az interneten
12.15–12.30 Visy Beatrix: A rájátszás öröme – a 12 legszebb vers a kortárs költészetben
12.30–12.45  Sz. Tóth Gyula: Találkozásaim szép magyar versekkel franciául
12.45–13.00 Hozzászólások, szünet

autumn-flower-leaves-photography-pretty-Favim.com-103661.jpg

Elnök: Nyilasy Balázs
14.00–14.15  Gilbert Edit: Élményközpontú irodalomtudomány
14.15–14.30  Váradi Izabella: Élménnyel vagy élmény nélkül? A romániai magyar irodalomoktatás reformkísérletei
14.30–14.45  Toldi Éva: Hovatartozás-struktúrák a vajdasági magyar olvasókönyvekben (egykor és ma)
14.45–15.00 Patócs László: Az emlékezetkultúra helye és szerepe     az oktatásban – vajdasági perspektívából
15.00–15.15  Sirató Ildikó: Az irodalmi mű helye és helyzete a mai (tegnapi?) magyar felsőoktatásban
15.15–15.45 Hozzászólások, szünet

Elnök: Váradi Izabella
15.45–16.00  Brávácz Margit – Reichert Judit: Szeptembertől szeptemberig
16.00–16.15 Pap Kinga: A középiskolás korúaknak szánt komplex anyanyelv- és irodalompedagógia dilemmáiról, mérésekről, tapasztalatokról, innovációról
16.15–16.30 Korda Eszter: A 12 legszebb vers Web 2.0-ás verzióban
16.30–16.45 Szabó Anett: 80 oldal a magyar nyelv és irodalom körül
16.45–17.00  Varga Bence: 12 vers és ami mögöttük van
17.00–17.15  Rozmán Kristóf: Kortárs költők – verset mondanak?
17.15–17.45  Hozzászólások, beszélgetés az irodalomtanításról

18.00–20.00  Városnézés Nagybányán
21.00– Közös vacsora Koltón a Művelődési Házban – Bencze András és Móré Lehel szalonzenét játszik

Szeptember 29.

09.00–09.20 Koszorúzás a Petőfi Sándor – Szendrey Júlia-szobornál Koltón a kastélykertben. Beszédet mond Faragó Kornélia, gitáron játszik Varga Bence, a Szeptember végén című verset elmondja Rozmán Kristóf
09.20–09.30  Fűzfa Balázs: Búcsú Koltótól és A 12 legszebb magyar vers-programtól
09.30–13.00 Irodalmi kirándulás Végh Balázs Béla vezetésével (Erdőd, Nagykároly) – saját autókkal és kisbusszal
11.00–12.00  Fakultatív istentisztelet Erdődön, Rácz Ervin református lelkész szolgálatával

További információk: http://www.12legszebbvers.hu/ 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló szeptember végén


2013.09.07. 19:46 Lehotai

Konferenciázzunk!

Az immár több éves hagyományokkal bíró veszprémi regénykonferenciát idén is megrendezik! Íme a program:

Travesztív hagyomány a regényirodalomban
Ötödik Veszprémi Regénykollokvium

2013. szeptember 19–21.

2013. szeptember 19. csütörtök

10:30–13:30
Megnyitó: Szitár Katalin mb. intézetvezető

Elnök: Kovács Árpád

Plenáris előadás
Szegedy-Maszák Mihály: Utánzás, paródia, travesztia

Szekcióelőadások
Dobos István: Elképzelt nyelvi világok. Szólás és mondás által lesz a regény
Szávai János: Álom és irodalom
Horváth Géza: A groteszk test a regényben
vita

15:00–18:00
Elnök: Bókay Antal

Fried István: Souvenir-avenir (Andrzej Kuśniewicz: Holt nyelvek órája című regényének többnyelvűsége)
Dobos Marianne: „nem vartyog a világ egy békája se szebben a lengyelnél” (Pátosz és irónia – Mickiewicz: Pan Tadeus)
Mezősi Miklós: Mítosztravesztiák és költői formáik az ókorban és ma
vita 

Szünet 

Rácz Gabriella: Travesztia és zenei recepció. Wagner és Mozart a kortárs német irodalomban
Balcsik-Tamás Kinga: A metafikció mintázatai Paul Auster filmes és írott történeteiben
vita

19:00–21:00
Fogadás
Horváth Géza dékán köszönti a kollokvium részvevőit

2013. szeptember 20. péntek

9:00–13:30
Elnök: Szegedy-Maszák Mihály

Kovács Árpád: Travesztív trópusok: a nevetés értelme
Bókay Antal: Történet a patológia peremén: Lewis Carroll narratológiája és poétikája
Kovács Gábor: A travesztia paródiája
vita

Szünet

Szitár Katalin: Komoly játék: karneváli és kéziratos travesztiák
Papp Ágnes Klára: Periféria és centrum. Kisvárosi tér és idő a 20. századi magyar regényben
Földes Györgyi: Doppelgänger a műfajparódiák csomópontján. Szerb Antal: A Pendragon legenda
vita 

15:00–18:00
Elnök: Dobos István 

Kabdebó Lóránt: Vergilius travesztia A pillanat című Szabó Magda regényben
Ladányi István: A levélműfaj parodisztikus használata a Törökországi levelekben
Érfalvy Lívia: Imitáció és önazonosság Móricz Zsigmond Rokonok című művében
vita

Szünet

Szávai Dorottya: Konfesszió, metanarratív képződmények és megkettőződések Kemény István: Kedves Ismeretlen című regényében
Kovács Ágnes: Esterházy Péter ravasz húzása (Egyszerű történet vessző száz oldal)
vita 

2013. szeptember 21. szombat

9:00–13:30
Elnök: Fried István

Bús Éva: Yorick útjai kifürkészhetetlenek: Sterne érzékeny búcsúja az utazóregénytől
Horváth Kornélia: A visszájára fordított szó (William Makepeace Thackeray: Hiúság vására)
Molnár Angelika: Ugarov Oblomov-travesztiája
vita

Szünet

Antonio Sciacovelli: A történelmi regény hagyományaival való dialógus a mai olasz krimiben (Camilleri, De Cataldo, Malvaldi)
Benyovszky Krisztián: „Vendégszereplők” és „szövegelők” Jasper Fforde két regényében
Arany Zsuzsanna: Álarc és halálarc: Jekyll és Hyde
vita

Zárszó
Kovács Árpád

traveszta.jpg

A konferencia a „TAMOP-4.2.3-12/1/KONYV-2012-0026 Tudományos eredmények elismerése és disszeminációja a Pannon Egyetemen” című projekt támogatásával valósult meg.

Pannon Egyetem, Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar, Irodalom- és Kultúratudományi Intézet
8200 Veszprém, Vár u. 39.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló


2013.09.01. 16:35 Lehotai

Ha szeptember, akkor Sosztakovics…

…gondolataiból idézünk! (A Szerk.)

"Nekem szerencsém volt, engem nem küldtek táborba, de sohasem késő. Végül is attól függ, az új vezér és tanító miként vélekedik az ember munkájáról. Az én esetemben a zenémről. Valamennyien műpártolók és a kifinomult irodalom barátai – ez az általános vélemény, a nép hangja, és ezzel a hanggal nehéz vitatkozni. A tirannusok szeretik magukat a művészet pártolóiként feltüntetni. Ez jól ismert tény. Ám a tirannusok mit sem értenek a művészethez. Miért? Mert a parancsuralom perverzió, és a tirannus perverz. Több okból. A tirannus hatalomra tört, holttesteken gázolt át. Mikor megkaparintotta a hatalmat, vonzotta őt a lehetőség, hogy eltiporjon embereket, kigúnyolja őket. Nem perverzió a hatalomvágy? Ha következetes vagy, igennel kell válaszolnod erre a kérdésre. Abban a pillanatban, amikor feltámad benned a hatalom vágya, elveszett ember vagy. Nekem gyanús mindenki, akit vezetésre jelölnek. Elég illúzióm volt ködös ifjúságomban. Tehát, miután kielégítette torz vágyait, az ember vezető lesz, és akkor folytatódnak a perverziók, mert a hatalmat meg kell védeni, meg kell védeni a magadfajta őrültektől. Még ha nincsenek is ilyen ellenségek, ki kell találni ezeket, mert máskülönben nem feszítheted meg teljesen az izmaidat, nem nyomhatod el a népet teljesen, hogy vér csorogjon. Enélkül mi öröm van a hatalomban? Vajmi kevés."

piano-on-fire.jpg

(Forrás: Testamentum. Dmitrij Sosztakovics emlékei Szolomon Volkov szerkesztésében, Budapest: Európa, 1997, 195–196.)

Szólj hozzá!

Címkék: ákombákom sosztakovics


2013.08.25. 17:43 An-jou

Práter

A bécsi vidámpark 1766-ban nyílt meg. 1896/97-ben épült az a 67 méter magas óriáskerék, ahonnan az egész várost belátni. Eleinte csak vendéglősök, kávémérők és mézeskalácsosok telepedtek meg a pihenőparkban, később azonban már megjelentek a körhintások is. Verklik, kocsmai énekesek zenéltek errefelé, ám előfordult, hogy maga Johann Strauss is „föllépett” itt.

A Práter groteszk birodalom. A körhintákon kívül szellemvasutak is várják a látogatókat. Kígyófarkú ördögök, halálfejű szerzetesek, különböző élőhalottak és szörnyek vicsorognak az emberre a bejáratnál. Aztán a kis vasúti kocsi végigszáguld velünk a sötét alagútban. Metsző zenére zöldes-lilás fények fonnak körbe, pókok lógnak a fejünk fölött, vér folyik a falakból. És a legjobban talán akkor ijedünk meg, amikor egy tükörben önmagunkat is megpillantjuk…

100_4775 copy 2.JPG

Kosztolányi Desiré mester szintén járt a bécsi vidámparkban. Levele és tárcája is tudósít erről. Az 1904/1905-ös tanévet a bécsi egyetemen töltötte, ösztöndíjjal. Babits Mihályhoz írt – 1904. novemberi – levelében emlegeti a Prátert. 1905 májusában pedig Heti levél című sorozatának – mely a Bácskai Hírlapban jelent meg – egyik darabjában szólt Bécsnek erről a látványosságáról. A szövegrészeket az alábbiakban közöljük:

Kosztolányi Dezső levele Babits Mihálynak, Bécs, 1904. nov. 20.

„Önnek, barátom, fogalma sincs, mily sekélyes nép között élek; mindenütt csak léhaságot s élhetetlenséget leltem. A magyar vezércikkeket, Heltai Jenőket, Juhász Gyulákat hiába keresem itt, pedig ezek nekem életalap, só és bors a lét állott, megkeményedett főzelékéhez. A vén Bécs piszkos, hepehupás utcáin, kormos, ódon házai között, nyavalyás kintornák szólanak, s a keservesen nyekergetett dalokra még az intelligens emberek szíve is rezgésbe jő […]

100_4778 copy.JPG

A tanuló ifjúság oly élhetetlen és bárdolatlan, hogy a mienk hozzá képest valóságos lumen, s ha nem is az, mindenesetre van kedélye, melyet itt nem kapok aranyért is. A Praterben ugráló pojácákra hahota- és tapsfergeteg tör ki: megtörténhetne-e ez Magyarországon? Nem hiszem. A komoly magyar aranyjánosi méltósággal halad el a felszínességek mellett, mert nem fából van a lelke, mint a németnek. S mily undok és kéjvágyó e nép, mily piperkőc! Körmeimet hetente kell vágnom. Nem iszonyat ez? Szóval – de nem ezért – kissé magyar lettem, ha tetszik soviniszta, ha tetszik honfi. Az, aki a tollat forgatja s magyar nyelven ír (vagy akar), nem beszélhet másképen, ha nem hülye. […]

A bécsi egyetemen szerencsém van hallgatni több philosophust, de leginkább az ibsenes Emil Reichet élvezem. A Praktische Philosophie egészen megfelel az én lelkemnek, mely jelenleg gyöngélkedő, sőt gyerekágyas s nincs mersze a metaphysika páraködébe léghajózni. Ez előadás keretében a professor úr igen szépen beszélget arról, mint kell az életünket berendezni, hogy emberek legyünk, ibseni értelemben s ez nagyon összevág mostani gondolataimmal és lelki szükségleteimmel. A másik két számbavehető philosoph, Bolzmann és Reininger Schopenhauert csepüli nyárspolgárian, de ép oly mértékben, mint ön. Jerusalem brilliáns psychologiai előadásokat tart. (Elemi psychologia.) Ezek az emberek vígasztalnak meg egyedül. Máskülönben, kedvesem, ugyanaz a tudákorosság, ugyanaz a bibliographia-láz uralkodik, mint nálunk.”

Forrás: Nyugat, 1936/12.

Kosztolányi Dezső: Heti levél

„Most, az ébredő tavasz fényáradatában ismertem meg csak ezt a hatalmas, különös Bécset teljesen. Mi akik a Lajtán túl lakunk, szeretjük ezt a nagy kőkolosszust úgy elképzelni, mint egy szűk utcát, óriási területet, ahol sok ember sürög-forog, folyik a sör s a magyarszidás százados szokása – s mily helytelenül gondolkozunk ilyenkor! Ez a város az ellentétek helye; egy örökké átalakuló Proteusz, egy helyét szüntelenül változtató amphibion, amely hol a múltak pocsolyájában, a nyárspolgárság sarában fetreng, hol meg a napfényes jövő felé emeli arcát. Itt ölelkezik a múlt s a jövendő.

100_4785 copy.JPG

A minap láttam csak az ünnepi örömtől megkergült vén Bécset, az ibolya ünnepén. Az emberek összelökdösték egymást, veszekedtek a villamosokon, sört ittak és szalámit ettek, ácsorogtak a fabódéknál, s mindezt a mennyei gyönyörűséget elnevezték ibolyaünnepnek. Ugyanezt a tömeget látja az ember aztán a Práterben is, amint ünnepnapokon dévaj, német léhasággal lovagol a körhintákon, nevet a paprikajancsikon, szopogatja a sörös korsóját, s sikoltoz, kiabál, fütyül, mint valamilyen jámbor, gyönge eszű óriás. Ez a vén Bécs, melyet mindnyájan ismerünk.”

Forrás: Bácskai Hírlap, 1905. máj. 28.

100_4774 copy 2.JPG

(Fotók: AnJou)

Szólj hozzá!

Címkék: bécs babits mihály práter (m)orfeum


2013.08.11. 11:58 An-jou

Kosztolányi-gasztronómia 1.

Ezúttal hedonista lelkületű olvasóinknak kedvezünk! Kosztolányi mester nem egy ízben oly érzékletesen írt le lakomákat, hogy muszáj tőle idéznünk pár passzust! Elsőként a Pacsirta című regény néhány ominózus jelenetét elevenítjük föl!

„[Vajkay Ákos, Pacsirta apja] Nézte a mennyezet figuráit, majd elunva ezt, könyvespolcához nyúlt […] [a könyv] hamar kihullott kezéből, és így gondolkozott:
– Vaníliás metélt: Vajon mi az a vaníliás metélt? Sohasem ettem ilyesmit, és nem is láttam egész életemben. Fogalmam sincs, hogy milyen. A vanília idegen, izgató illatát nagyon kedvelem, fölöttébb kellemetes lehet, ha az orrot csiklandja a szaga, és hízeleg az ínynek is. De vajon rajta van-e a gyengéden sárgálló tésztán a fekete, afrikai fűszer, avagy nélküle szolgálják fel a vendéglőben? Csak futóan láttam nevét, egy pillanatra, a túrósgombóc, gyümölcshabkosár és mogyorótorta között. Mintha álmodtam volna. Mégsem lehet elfelejteni. […]

vaniliásmetélt.jpg

Most fölült. Szaglászott a levegőben. Különös, orrában még mindig ott lengett az étterem szaga, kiverhetetlenül, makacsul, tolakodva, a bűzös illat, az illatos bűz, az a kegyetlen aroma, melyben a zsíron pirított hagyma párája érzik, elvegyülve a sóskiflik köményszagával és a sör kedves, keserű komlóleheletével. Visszafeküdt párnájára.
– Borjúdió. Ez is rejtély. Az ember a dió gerezdjére gondol, mely édes, olajos, de nem az, hanem hús, olvatag, puha, leveses hús, mely azonnal elomlik a szájban. Nem érdektelen. Jó előételek után, melyet az étlap említ. Olajvaj halból vagy orosz ízelítő. Hahaha, de furcsa, Boszorkányos, ostoba nevek. Habart tojás csirkemájjal, csuka fehérborban vagy velő barnavajban. Hagyjuk ezeket a szamárságokat.
Megigazította párnáját, hogy kényelmesebben feküdjön. […]

– Például mit ettünk tegnap? Erőlevest, rizses csirkét, máglyarakást. Pontosan emlékszem rá. Semmi többet, semmi jobbat. Weisz és társa azonban mást evett. Ő bográcsgulyást evett, azt bizony, nagyszerű, zsíros, vérvörös gulyást, szegedi paprikával, és a burgonyáról, mely még párolgott, a lé csöpögött. Mennyire szerettem fiatalkoromban, míg élt szegény mama, a bográcsgulyást, a borjú-, valamint a marhapörköltet, és mióta nem ettem, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Sohasem mertem rendelni, talán reá való tekintettel, még akkor sem, amikor vendéglőbe mentünk.
Könny gyülemlett szemébe, elérzékenyült.

gulyas_IMG_2386.jpg


– Bűn-e ez? Azt mondják, az ördög incselkedik a pusztában böjtölő remetével. Hát ha bűn, annál édesebb. Bánom is én. A bográcsgulyást nem lehet letagadni sem égről, sem földről. Az van a valóságban, van az asztalon, van Weisz és társa előtt, van az étlapon, a göbölyrostélyos és ürügerinc között, mindjárt a szűzsült és párolt fartő szomszédságában. Aztán a többi mind, az is van, a sertésoldalas, erdélyi fatányéros, rántott bárány, nem beszélve az angol, francia, olasz nyelvű ételekről, a beefsteakről, a tournedosról, a fritto mistoról, mely az idegen nyelv zamatát leheli, aztán sajtokról, a kövérekről és soványakról, a pálpusztairól, pusztadőriről és trappistáról, s a borokról is, a csopakiról, az egri bikavérről, a mádi édesről, ezerjóról, ringatóról s a leánykáról, mely karcsú üvegben kerül elénk. Leányka. Kedves Leányka. Édes, édes Leánykám… […]

leanyka.jpg

Ákos fölkelt a kerevetről, titkos bűntudattal, mint a gyermek, kit valami csínyen kapnak rajta, az ágyban. Nem mert feleségére tekinteni, szégyenkezett.
– Éhes vagy – mondta az asszony –, az a bajod. Éhes vagy, lelkem, hiszen tegnap este óta megint nem ettél. Menjünk a vendéglőbe. Későn van. Nem kapunk helyet.
Siettek is. Oly gyorsan elértek a Magyar Király elé, hogy csodálkoztak rajta. […] ezúttal a töltött bélszín és sertéskaraj között szerényen, de sokatmondóan, állt a bográcsgulyás neve. [Vajkay] Rábökött ujjával, és a pincér máris eléje tette.
– Remek szaga van – szólt Füzes Feri.
Ákost ez a megjegyzés bántotta. Mi köze hozzá, hogy »remek szaga van«. Erről majd ő maga győződik meg. És csakugyan, sápadt, porcogós, majdnem halotti orrát az ezüst csészébe nyújtotta, a piros lé felé, lefoglalva magának ezt az élvezetet is, egészen tüdejére szippantva a bográcsgulyás illatos páráját. Füzes Ferinek igaza volt, a szaga remek, de az íze, barátaim, az íze még remekebb.
Mohón elfogyasztotta, kimártogatta a tányért zsemlyedarabokkal, akár Weisz és társa, a díszműkereskedő. […]

– Nem iszol valamit? – kérdezte Környey.
– Nem, kérlek alássan – mondta –, én már tizenöt év óta nem iszom semmit.
Szunyogh fölfigyelt.
– De ez jó borkorcsolya – kapacitálta a főparancsnok. - Megkívánja. No öreg, egy pohárral.
– Talán egy kis sört – mondta Vajkay, és Gálra tekintett, kérdően, a háziorvosára. – Abban kevesebb a szesztartalom. Egy pohár sört – szólt oda a borfiúnak, és utánakiabált: – a legkisebb pohárral, fiacskám.
Ivott pár kortyot, mértékletesen. A fehér sörhab szürke bajszára tapadt, ezt beszívta szájába, és lenyalta.
Utána borjúszegyet rendelt, vaníliásmetéltet, mely szerencsére még nem fogyott el, és kitűnő volt, majd sajtot, ementálit, és megevett – nyomatékul – két almát is. […]

– Még egy pohár sört – indítványozták.
– Nem, köszönöm, elég volt – tiltakozott Ákos –, lucullusi lakoma – tette hozzá nevetve, és érezte, hogy sovány hasa egészen megtelt.
Vérré vált benne, mint barátban a lencse.”

Honey-Basil-Julep-Bison-Organic-Beer.jpg(Illusztrációk: relaxotour.blogspot.com, bisondrew.com, sutigyar.hu, deluxe.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: gasztronómia ákombákom pacsirta


2013.08.03. 12:03 An-jou

Pardon… Kánikula!

Kosztolányi mesternek egyik kedvenc tárcatémája volt az időjárás. A nyári kánikuláról több írásában is megemlékezett. Trópusi Budapest című cikkét, mely a Pesti Hírlapban jelent meg (1932. júl. 7.), például így indítja: „Budapest – egyenlítői hőségben.” Egy másik szösszenetben, Nyári körkép címmel (Pesti Hírlap, 1932. júl. 24.) a következő tanácsot adja olvasóinak: „A fülledt, afrikai hőségben aki csak teheti, nappal bezárkózik otthonába, besötétíti szobáját s csak estefelé búvik elő.” Mit látunk 34 fokos hőségben a pesti utcán? (Pesti Hírlap, 1934. júl. 24.) című, névtelenül közölt tárcájában pedig a nyári ruházkodás kérdése izgatja leginkább: „Látunk úriembereket ingujjban, úriasszonyokat harisnyátlan lábbal, magassarkú cipőben, gyerekeket fürdőruhában, sőt fürdőruha nélkül is, úgyszólván teljesen pucéran, két nagyocska lányt lenge pongyolában, négy édes parasztlányt összefogozva. […] Látunk az egyik közkertben egy nőt, aki a nagy hőség elől csaknem egész nap ott ült egy árnyas padon, de nem egyedül.”

A Kosztolányi-filológia egyik nagy kérdése az ún. „Pardon-ügy”. 1919 és 1921 között ugyanis Desiré mester az Új Nemzedék című napilap munkatársaként olyan rovatot vezetett, amelyben szélsőségesen radikális politikai megnyilatkozások szerepeltek. A rovat cikkei névtelenül láttak napvilágot, s a mai napig nem tisztázott, melyik szöveget ki írta. Ám hogy jön a Pardon-cikkek kérdése a kánikulához? Az 1921. július 30-án megjelent tárca erre is megadja a választ:

Meleg van

Lementünk az utcára és kezünkben gyorsírói irónnal följegyeztük, mit beszélnek most egymással a járókelők. Ezeket a fontos és döntő kijelentéseket változtatás nélkül közöljük itten sorjában: 1. Ez a forróság… 2. Megjött a hőhullám. 3. Nem bírom tovább. 4. Valóságos hőguta. 5. Kábító, égető, őrjítő. 6. Micsoda hőség. 7. Meleg van. 8. Meleg van. 9. Meleg van. 10. Meleg van. Itt abbahagytuk följegyzésünket. Mert, pardon, mi is úgy találtuk, hogy tényleg meleg van.”

Mindebből pedig az is kiderülhet, hogy a Pardon-cikkek közt is akadnak olyanok, amelyek bizonyítják: a hőség még a politikáról is képes elterelni az emberek figyelmét…

Cikkünk olvasásához Anjou teljesen apolitikus és kánikulabarát koktélt ajánl kísérőnek:

Mojito Diablo (recept)

Hozzávalók:
4,5 rész tequila
1,5 rész feketeribizli likőr
2 rész limelé (vagy 2 szelet lime)
12 db friss mentalevél
9 rész citromízű üdítőital
1 teáskanál barnacukor
jégkockák

Elkészítés:
A barna cukrot, a limelevet (vagy szeleteket) és a mentaleveleket long drink pohárban törőfával összetörjük, majd feltöltjük jégkockákkal. Hozzáadjuk a tequilát, a feketeribizli likőrt, majd a citromízű üdítőitalt. Díszítsük mentaággal, és kínáljuk szívószállal! ;)

mojito_by_vadeg-d2yrlqg.jpg

(Illusztráció: deviantart.com. A recept forrása: http://www.koktelrecept.hu/mojito-diablo)

Szólj hozzá!

Címkék: koktél kánikula ákombákom pardon


süti beállítások módosítása