– Bogoly József Ágoston verse –
A kráterarcú természet
Szavannán túl, ahol a
piroscsőrű szövőmadár
száll, izzadságcseppek
száradnak a baobab fa
kérgén. A lüktető dob
ütőfelületén elefántfül
feszül. Tingatinga kép,
tarka szélén, gazellák
csordában járnak inni.
Bokorban két oroszlán
nyújtózik el. A zebrák
között antilop szökell.
Magába omló vulkán
krátere tótükörben lát.
Borongó ködök alján
hüllőszemű ösztön öl
törtszárnyú flamingót.
Domboldalon szürke
dögkeselyűk szállnak
bivalytetemre. Bordó
naplemente. Fátyolos
este. A piton prédáját
leste, bennszülött lány
táncolt, izzott a teste,
ndombolo-ndombolo,
orrán ingó rézkarikák.
Két kongán dobolom
Ngorongoro ritmusát.
"Kosztolányi Dezső »Zsivajgó természet«-i képeinek ihletettségi fokán,a beszélő természet képeiből fakadóan a párhuzamos »afrikai történetet«írtam meg, versben, Kosztolányi szellemében, a kráterarcú Ngorongoro világáról."
Hozzászólások