(Mivel közeleg Valentin napja, úgy gondoltuk, A szerelmi szál… című sorozatunkkal indítjuk a februárt! Mivel eddig főként Radákovich Mária visszaemlékezéseire fókuszáltunk, Desiré mester szerelmi életén belül, ezért most úgy döntöttünk: hallgattassék meg a másik fél is! Nevezetesen Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, kinek híres-hírhedt levelét tárjuk most olvasóink elé! – A Szerk.)
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona levele Radákovich Máriához, 1935. szeptember 30.:
"Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyén szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől - sajnos joggal - rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szeme láttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.
Figyelmeztetem, hogy az én uram, aki - sajnos - súlyosan beteg és idegbeteg, alig várja, hogy megszabaduljon magától. Ezt nekem - maga jól tudja, hogy én nem szoktam hazudni - többször hangoztatta, s csak tévesen értelmezett férfiúi büszkeségből s a maga aprócska méregadagjaitól és eltűnéseitől nem tudta a döntő lépést megtenni. Szégyellje magát, még szép emléket sem tud hagyni egy férfiban, még elmenni se tud szépen. Van arról magának sejtelme, hogy micsoda tragikomikus helyzetet idézett fel szenvelgő ostobaságával?
Egyébként, ha az uram erről a levélről tudomást szerez - én nem félek, csak őt szeretném megkímélni -, akkor ez annak a bizonyítéka lesz, higy maguk holmi unokanővére vagy az uram egy állítólagos barátja révén mégis érintkeztek. Az én uram nem tud titkot tartani, ahhoz nem eléggé férfias. Én minden apró részletet tudok, még azt is, ami az erdőben történt.
Egyébként aziránt megnyugtathatom, az uram nem lesz öngyilkos, s ha lesz, csak miattam, mert ezek után bizonyára alaposan meg fogom gyötörni, joggal.
Még egyet. Az uram összes leveleit, valamennyit, 24 órán belül juttassa el Kiss tanársegéd úrhoz. Ha nem tudná véletlenül, az Ernánál vannak. Irodalmi romantikát nem csinálunk, kedvesem.
Magának pedig azt az emberi tanácsot adhatom, hogy vagy azonnal ugorjon a Dunába, de jól, vagy pedig tanuljon, és próbálja megtudni, mi van a látszatok mögött. Ez talán még rendes embert csinálhat magából."
(Forrás: Kosztolányi Dezső: Levelek – Naplók, szerk. Réz Pál, Bp.: Osiris, 1998.)
S hogy miként emlékezik vissza minderre Radákovich Mária? Sorozatunk folytatásában ezt is eláruljuk!
Hozzászólások