November 3-án múlt 75 éve, hogy meghalt Kosztolányi Desiré mester. Ebből az alkalomból egy kedves, temetői anekdotával emlékezünk rá. Ahogyan Karinthy mester az esetet elmeséli:
"Emlékszel, Didus, a legutolsó temetésre, ahol együtt voltunk? Egy nagyon kedves barátunkat temették, akit mind a ketten gyöngéden szerettünk. Könnyes volt mindkettőnk szeme, de egyszercsak, ott a ravatal szélén, megbotlottam valamibe: lenyúltam érte és szótlanul megmutattam Neked: egy darab szépen csomagolt toalettszappan volt. Egymásra néztünk és szótlanul kifordultunk a halottasházból, hogy botrány ne legyen – ugye, csak mi ketten tudtuk és éreztük a homéri komikumot, a kimondhatatlan értelmetlenséget, amivel ez a tudjisten honnan odakerült szükségleti cikk jelképezte nekünk élet és halál összefüggését."
(Forrás: Karinthy Frigyes: Eltemettük Kosztolányi Dezsőt, Az Est, 1936. nov. 7.)
Hozzászólások