"– Most pedig áruld el – fohászkodott neki Vilmos –: miért? Miért épp erre a könyvre vigyáztál olyan nagyon, és annyi sok másikra miért nem? […] Miért épp ettől rémültél meg úgy?
– Mert ezt a Filozófus írta. […] A Filozófus, akire ma már a szentek és a pápák is esküsznek, minden egyes szavával fejtetőre állította a világ képét. Odáig azonban nem jutott, hogy Isten képét is fejtetőre állítsa. Ha ez a könyv szabad értelmezés tárgyává válik… vált volna, ledőlt volna az utolsó korlát is.
– De hát mi rémített meg úgy abban, amit a nevetésről mond? Ezt a könyvet eltüntetheted, de a nevetést nem.
– Nem, azt nem. A nevetés a testünk gyengesége, romlottsága, otrombasága. […] De itt, itt… – kopogtatta meg Jorge a Vilmos tenyerébe simuló könyv mellett az asztalt –, itt a nevetés gyökerestül más értelmet kap, művészetté magasztosul, megnyílnak előtte a tanult emberek világának kapui, bölcselet és csalárd teológia tárgya lesz… […] A nevetés a pórt felszabadítja az ördög iránti félelem alól, hiszen a bolondok ünnepén az ördög is szegény és együgyű, tehát ellenőrizhető. Ám ez a könyv azt taníthatná, hogy aki az ördög iránti félelem alól fel tud szabadulni, az tud valamit. […]
– Te magad vagy az ördög – mondta akkor Vilmos. […] – Az ördög nem az anyag fejedelme, hanem a szellem elbizakodottsága, a mosolytalan hit, a soha kétségbe nem vont igazság. Az ördög komor, mert tudja, hova tart, és mert mindig oda tart, ahonnan jött. Te vagy az ördög, és a sötétben élsz, úgy, mint az ördög."
(Umberto Eco: A rózsa neve, ford. Barna Imre, Bp.: Európa, 1988, 550–555.)
(Arisztotelész alakja, Raffaello az Athéni iskola című, a Vatikáni Stanzákban látható freskóján)
Hozzászólások