kosztolányidezsőtér

 "Ki merem jelenteni, hogy a jámbor és istenfélő férfiú az emberiség magasabb rendű képviselője, mint az a mozgékony gúnyolódó, aki szívesen nevezi magát »értelmiséginek«, és büszke arra, hogy ügyesen bánik az eszmékkel, amelyeket a saját tulajdonának tekint, bár a zálogházban kapta őket, és a szív egyszerűségét hagyta ott cserébe." (Czesław Miłosz)

"nem írtam dicshimnuszt korunk valamelyik államférfiának tiszteletére, holott nemegyszer pocsékoltam az időmet még ennél is fölöslegesebb dolgokra." (Czesław Miłosz)

"korunkban esztelen és jószívű, vagy eszes és szívtelen emberek viszik a prímet, olyan viszont alig akad, aki eszessége mellett jó természetű is lenne." (Czesław Miłosz)

"Dante, aki kísérője nélkül elpusztult volna a szörnyűségek közepette, letért a mélység fenekére és megérintette a Sátánt. Csak akkor került át a másik oldalra, a Poklon túlra, s kezdett fölfelé kapaszkodni a Purgatórium hegyére." (Czesław Miłosz)

„hogy a gondolkozásnak az a heve, mely a nagy gondolkozót a szellemi üzekedés állandó készségében tartja, a lírában ki ne ütközhetne, ezt csak az impotencia találhatta ki a maga szépítésére. A nagy gondolat nem az, amit bizonyos helyen s bizonyos madárnyelven mondanak, hanem ami odacsap életünk gyökeréhez, s szemléletünkben alakítja a világot.” (Németh László)

„A nyárspolgár vagy szenved vagy örül, boldog vagy boldogtalan; Ady tudja, hogy boldogság és boldogtalanság nem ellentétek, hanem kiegészítik egymást; a halál elleni küzdelemben felbuzgó életerő: ez maga a boldogság s ennek a boldogságnak a magassága csak boldogtalanságunk mélységével mérhető.” (Németh László)

„Az egyéniség és a szabadság kétségtelenül a modern kultúra legnagyobb eredményei. De minden egyes individuum korlátlan ragaszkodása a szabadsághoz a negatív beállítódáshoz vezet a társadalommal szemben és a kultúra mélységesen elidegenedik környezetétől. […] Amikor a művésznek volt társadalmi szerepe, amikor a művészek pontosan tudták, hogy mi volt a művészet szerepe, akkor sohasem csak az önérdek szempontjai határozták meg tevékenységüket. […] Kiderült, hogy a szabadság és az elidegenedés kibogozhatatlanul összefonódtak, hogy a két dolog ugyanannak az éremnek a két oldala.” (Suzi Gablik)

(Illusztrációnkon Valori Fussell alkotása látható.)