"Kosztolányi Dezső keze is nagy kéz. Hatalmas, négyszögletű tenyere roppant erőt, aktivitást sugároz. Ujjai alig-alig hajlanak vissza, ízeinek könnyed mozgása a szellem élénkségét, a konvencióktól való függetlenséget jelzi. Az ujjak végződése és a körmök alakja erősen ékalakú. Kosztolányi keze nem a lírikus költő keze, több annál: a nyugtalanság megszállottjáé, aki soha nem elégszik meg a múltból áthozott eredményekkel, hanem végigjárja a szellem világának minden útját, hogy azok keletkezését, kialakulásuk körülményeit kikutassa. De szerencsés kutató, mert olyan szellemi poggyásszal indul útjára, olyan fantázia világítja meg a bejárandó területet, olyan lelkességgel, munkabírással, sőt helyenkint vakmerőséggel lát neki minden feladatának, mintha ez volna az egyetlen, amelynek megoldása reá vár. Innen van, hogy nagy eredményeket is tud felmutatni. Kosztolányi nemrég elég súlyos operáción esett át. Ahogy erre fordult a szó, arra kért, hogy mutassuk meg ennek a jelét a kezén. Nem volt nehéz megmutatni, mert a betegség vonala, amelyet hepatikának is neveznek, éppen jelenlegi életkorának megfelelő helyen érinti az életvonalat."

(Forrás: Majthényi György: Kezek, sorsok, Tükör, 1934. márc., 3-7. Köszönet érte Dobás Katának!)